A Netflixen végre valami jó filmet vagy sorozatot nézne a hosszú hétvégén? Mutatjuk mit érdemes

Úriemberek (2024)

Egyszer Guy Ritchie-t arról kérdezték, hogy mit szól a kortársa Danny Boyle híres drogos filmjéhez a Trainspottinghoz, mire Ritchie jelezte: ki nem állhatja az olyan filmeket, amik realisták és szomorúak. Őt a filmekben az érdekli, ami mókás. Olyan mozikat akar látni, amiken lehet nevetni.

Nem véletlen, hogy egész pályája során mindig akkor volt a leginkább az elemében, amikor humorban bővelkedő filmeket készített.

Az Úriemberek sorozat Ritchie-nek igazán hazai pálya. Ahogy az nála szokás az emlékezetes figurák, az erőszak és a humor fonódik itt össze egy sajátos elegyben, aminek majd minden pillanatán érezni Ricthie sajátos stílusát.

A bonyodalmak ezúttal akkor kezdődnek, amikor a főhős váratlanul nem csak nemesi címet és egy jókora birtokot, hanem egy kannabisz-birodalmat is örököl a néhai apjától.

A Netflixen rég landolt ilyen szórakoztató alkotás.

Tündérkert (2023)

Bizonyára sokan vannak, akik felszisszennek, ha meghallják, hogy egy sorozat úgy van meghirdetve, mint a „magyar Trónok harca”. De most nem kell megijedni: a Tündérkert nem vállalja magát túl. Tényleg egész jól mutatja be az udvari intrikákat.

Ezúttal az 1600-as évek és Erdély a színtér. Épp egy problémás fejedelem, Báthory Gábor ül a trónon, aki sokszor az esze helyett inkább a kardját használja. A pengéjét ráadásul rendre saját felebarátai ellen fordítja.

Előre bocsátjuk, hogy a sorozat nem tökéletes, de aki túl tud lendülni azon, hogy van pár kevésbé sikerült jelenet is, az egészen pazar szórakozásban fog részesülni.

Ugyanis, amikor a Tündérkert készítői igazán elemükben vannak, remek jelenetekkel ajándékozzák meg a nézőt. Báthory bukása teljesen átélhető. Az elsőre meghökkentőnek tűnő rémtettei pedig a legtöbb esetben nem a képzelet szüleményei. Valóban sokat tett azért, hogy az utókor ne gondoljon szívesen vissza az uralkodására.

A produkciót főleg a színészek viszik a hátukon: a fejedelmet alakító Katona Péter Dánielről még minden bizonnyal sokat fogunk hallani.

Nagymenők (1990)

A gengszter-filmek sorában épp olyan klasszikusnak számít, mint a Keresztapa, csak épp más oldalról közelíti meg a zsánert. Míg Coppola mesterműve olyan mint egy modern Shakespeare-dráma, addig Scorsese műve sokkal földhözragadtabb. Már csak azért is mert figurái valóban léteztek.

A film egy piti gengszter Henry Hill nagyívű felemelkedését és pálfordulását mutatja be.

Az autentikusságra annyira figyeltek, hogy az egyik író Nicholas Pileggi szerint valódi maffiózók is szerepelnek benne statisztaként.

Robert De Niro, pedig állítólag a valódi Henry Hill-t volt hogy a forgatás alatt naponta nyolcszor is felhívta, csak hogy újabb részleteket csikarjon ki belőle. Még azt is tudni akarta, hogy az ő karaktere Jimmy a való életben miként tartotta a cigarettát.

Törvényen kívüli király (2018)

A skót függetlenségi harcoknak már a Rettenthetetlen is emléket állított, ám Mel Gibson filmje Robert the Bruce-t, aki a szabadságharc miatt lett Skócia királya egy pipogya, gyáva alaknak mutatta be. A történelmi tényeknek mindez nem igazán felel meg.

A Netflix mozija igyekszik korrigálni a képen: Robert itt hős vezetőként bukkan fel.

Persze bátor felkelőkről és aljas elnyomókról már forgattak pár tucat filmet. Amiben a Törvényen kívüli király kiemelkedik a sorból azaz igényes körítés, nomeg az ütközetek. Minden túlzás nélkül állítható, hogy a filmvégi csata az egyik leglátványosabb középkori összecsapás, amelyet vászonra álmodtak.