Áll a bál Európában – Tovább drágulhat a csirkehús és a tojás

Derült égből villámcsapásként érte a baromfipiac szereplőit az a tanulmány, amelyet a közelmúltban hozott nyilvánosságra az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal. Az EFSA vaskos dokumentumban állított össze javaslatcsomagot annak érdekében, hogy

tovább szigorítsa az uniós csirke- és tojástermelők állatjóléti követelményeit az Európai Bizottság.

Hazai ágazati vélemények szerint nem volt előjele annak, hogy a hivatal nagy horderejű állatjóléti ajánlások megfogalmazására készül. Ezért

nem csak a magyar, hanem az uniós szakmai szervezeteket is meglepte a lépés,

amely nyomán a legnagyobb érdekképviseletek máris megkongatták a vészharangot.

Az egyik legjelentősebb ágazati érdekképviseletnek számító Európai Baromfifeldolgozók és -kereskedők Szövetsége (AVEC) a közelmúltban külön is felhívta a figyelmet arra a javaslatra, amely

a brojlercsirkék állománysűrűségét drasztikus szigorítással négyzetméterenként 11 kilogrammban maximálná.

Ez ugyanis azt jelentené, hogy a hizlalt szárnyasok számát több mint 70 százalékkal kellene csökkenteni, ami az állattartásban fenntarthatatlan és kigazdálkodhatatlan termelési feltételeket teremtene.

Az AVEC szerint az EFSA-tanulmány

hasonlóan vállalhatatlan helyzetet idézni elő a tojástermelésben is azzal, hogy felveti a ketreces termelési rendszer teljes betiltását

(amelyet egyébként egy kellő támogatottságot kapott korábbi uniós polgári kezdeményezés is sürget az Európai Bizottságnál). A baromfis vállalkozások a ketreces technológia megszüntetését azért is furcsállnák, mert

az uniós gazdálkodók – szintén állatjóléti megfontolásokból – körülbelül tíz éve cserélték le új és modern berendezésekre korábban használt ketreceiket.

Ez a tojástermelésben uniós szinten tetemes pluszkiadásokat jelentett, és Magyarországon is sokmilliárdos többletköltséget okozott.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a hazai ágazati szereplőket képviselő Baromfi Termék Tanács és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a közelmúltban közös állásfoglalásban utasította el az EFSA-tanulmányban rögzített javaslatokat. A két szakmai szervezet szerint a hivatal dokumentumában rögzített szigorítások

az uniós csirke- és tojástermelést ellehetetlenítenék, így a gazdálkodóknak és végső soron a fogyasztóknak hatalmas károkat okoznának azzal,

hogy jóval drágább termelési technológiák alkalmazását kényszerítenék ki.

A heves kritikák nem elsősorban amiatt érik az EFSA-t, hogy az eddigieknél is erőteljesebben kívánja érvényesíteni az állatjóléti szempontokat, hanem azért, mert e törekvését egyoldalúan igyekszik érvényre juttatni. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy

a baromfitermelés szabályozási változtatásainál csak az állatjóléti megfontolásokat helyezte előtérbe, miközben azok gazdasági, szociális és környezeti hatásait figyelmen kívül hagyta.

A baromfis szakma ezért is véli úgy, hogy a tanulmány szakmaiatlan módosítási elképzeléseket tartalmaz, mivel nem alapul egzakt, széles körű tudományos vizsgálatokon, amelyeknek az esetleges újabb állatjóléti szigorításokat meg kellene előzniük.

Az ügy kapcsán az is megállapítható, hogy a korábbi változtatások nyomán

ma a világ baromfitartásában az EU írja elő az egyik legkomolyabb állatjóléti követelményrendszert, amely nem sérti túlzott módon a hatékonysági elvárásokat,

így a fogyasztók számára – a közelmúltban bekövetkezett piaci árrobbanás ellenére is – megfizethető(bb) baromfitermékek előállítását teszi lehetővé, miközben hangsúlyt helyez az ágazat környezetterhelésére is.

Nincs szó tehát arról, hogy az állatjóléti-állatvédelmi megfontolások az uniós – így a magyar – baromfitermelők gazdaságaiban ne érvényesülnének,

ezért is vált ki most újabb vitákat, hogy szükség van-e egyáltalán további szabályozási módosításokra.

EFSA-kritikájában az AVEC erre utalva szögezi le, hogy

a hivatal tanulmánya nem hasonlítja össze az uniós gazdaságokban, illetve az úgynevezett harmadik országok üzemeiben alkalmazott állatjóléti követelményeket.

Ez abból a szempontból is fontos, hogy a szigorúbb EU-s szabályozási rendszer már most is jelentősen növeli a gazdálkodók költségeit, így

a további termelési megkötések még nagyobb versenyelőnyhöz juttatnák a harmadik országok baromfitartóit, akiknek jóval kevesebb állatjóléti előírást kell betartaniuk.

Ezért az EFSA-javaslatok megvalósulása nem csak drágítaná az uniós csirke- és tojástermelést, hanem az AVEC szerint növelné az ellenőrizetlen körülmények között előállított, humánegészségügyi kockázatokat is hordozó

ukrán, brazil vagy thaiföldi baromfitermékek uniós importesélyét,

miközben az EU-s termelés társadalmi-gazdasági fenntarthatóságát sodorná veszélybe.

A támadásként felfogott újabb állatjóléti ügy a baromfiszektort azért is érinti különösen érzékenyen, mert

több más tényező is kedvezőtlenül befolyásolja, illetve kétségessé teheti az ágazat jövőjét.

Elég ha arra gondolunk, hogy  egyre nagyobb teret hódít a húsfogyasztást csökkentő vegetáriánus-vegán életmód, megjelennek a piacon a laboratóriumban előállított húsok és a műhúsok, de

sokasodnak a haszonállattartást támadó környezetvédelmi-állatvédelmi kezdeményezések és követelések is

(amelyek között ma már például az uniós állatvágások teljes betiltása is szerepel).

E tendenciákat ma jelentősen súlyosbítják a piaci-gazdasági nehézségek, amelyek

előbb a Covid-járvány, majd az orosz-ukrán háború kirobbanása miatt léptek fel.

Ezek a hatások együttesen jelentős bizonytalanságot okoznak az európai – így a magyar – állattenyésztési szektorban, ezért

az állattartóknak nem hiányzik, hogy ezen felül még újabb drasztikus állatjóléti előíráscsomaggal is meg kelljen küzdeniük.

Az előrejelzések szerint a piaci-gazdasági változások hatására az uniós állattenyésztésben átrendeződés megy majd végre, amelynek eredménye az lesz, hogy

az állattartás a nyugat-európai országokban - elsősorban környezetvédelmi okokból - visszaszorul, míg a keleti tagállamokban növekedés indulhat meg.

Így az utóbbi időszakban folyamatos leépülő magyar állattenyésztési ágazat hosszabb távon akár nyertese is lehet az átalakulásnak, de az már most is

egyértelműen látszik, hogy a kisebb gazdaságok nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak megküzdeni a kihívásokkal,

így nálunk is további koncentrációra lehet számítani, mivel csak a legmodernebb technológiákat alkalmazó, intenzív gazdaságok maradhatnak versenyképesek.