A házimunka anyagi és társadalmi elismerésével több gyerek születhetne?

Benda József, az Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztályának elnöke emlékeztetett: a Matolcsy György jegybankelnök által jegyzett Egyensúly és növekedés című kötet is megállapítja, hogy míg a sikeres felzárkózási kísérletek folyamatosan bővülő piaccal rendelkeztek, a magyar felzárkózási kísérletek piacai egy idő után meggyengültek vagy megszűntek. Kulcskérdés tehát a piacbővítés, amelyben kiemelt eszköz a népesség növekedése.

Az elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy

Magyarország népessége 60 éve megállíthatatlanul csökken, ennyi ideje nincs demográfiai stratégiánk. A krízis kezelése nem tűr tehát halasztást, és ehhez bátor, unortodox, célirányos intézkedésekre van szükség egy átfogó stratégia mentén.A gyermekvállalást rendkívül sok tényező befolyásolja, ezek közül a szekció résztvevő hármat vettek górcső alá: az otthonteremtést, a nyugdíjrendszer, valamint a láthatatlan munkát, vagyis azt az időt és energiát, amit a nagycsaládosok gyermekeik felnevelésére és egyáltalán, a család, mint rendszer működtetésére fordítanak.

Az utóbbit Szép Katalin statisztikus középvezetői feladatnak nevezte, és hangsúlyozta: ahol több a gyermek, ott nagyobb az otthoni munkaerő- és időráfordítás. A gyermekes családok többletmunka-terhei számszerűsíthetők, ma mégis ez a láthatatlan munka kategóriája, ami a nemzeti számlák között sem szerepel. Mint fogalmazott, nem „rendelődik” hozzá érték. Holott,

amennyiben létezne egy háztartási szatellitszámla, akkor – egy általános helyettes nettó bérével számolva – a GDP 23, a rendelkezésre álló nettó korrigált jövedelem 27, míg a végső fogyasztás 29 százalékkal lenne magasabb.Benda József hozzátetette: a láthatatlan munkát mindenképpen figyelembe kellene venni például olyan konstrukcióban, amilyen a Hivatásos szülők életpályamodell, amely munkahelyként kezeli a nagycsaládokat. Mint mondta, ez az egyik kitörési pont a gyermekvállalási krízisből.

A szakosztály felmérésére hivatkozva jelezte: a fiatalok 25 százaléka választaná ezt az életpályamodellt, tehát nem igaz, hogy mindenki karriert akar. Ez mindössze a fiatalok 5 százalékára igaz, a 70 százalék egyensúlyt keres a család és a karrier között.László Tamás építész, városépítési, városgazdasági szakmérnök az első lakáshoz jutás célzott támogatásának demográfiai jelentőségéről beszélt. Azt mondta, a kívánatos az volna, ha évente 1 százalékkal nőne a lakáspiac, ehhez 40 ezer új lakás kellene minden esztendőben – jelenleg alig 15 ezer épül. Emlékeztetett: az MNB Versenyképességi programja szerint évente 110.000 gyermek születése lenne kívánatos, ehhez képest még csak 90 ezer körül tartunk évek óta.

Ahhoz, hogy több gyermek szülessen, segíteni kell, hogy a fiatalok előbbre hozzák a családalapítást, a mostani átlagosan 33 éves kor helyett 27 évesen házasodjanak. Ezt sok minden nehezíti, többek között az, hogy nincs hová költözniük. Jelenleg a fiatalok tipikusan 28,5 éves korban jutnak első lakáshoz.László Tamás szerint egy átgondolt otthonteremtési koncepcióra volna szükség, amely igazodik a családok életciklusaihoz. Megfontolandónak nevezte a különböző élethelyzetű fiatalok első lakáshoz jutásának célzott segítését egymást kiegészítő modellek alkalmazásával, mintaprogramok indításával: saját tulajdon, bérlemény, lízing, szövetkezeti, szociális, non-profit formák, stb.).

Szólt az úgynevezett röptető lakásokról, amelyek lényege, hogy alacsony havi bérleti díjjal lehetne igénybe venni egy kisebb ingatlant meghatározott időtartamra, akár az előtakarékoskodás részeként, vagy egy otthonteremtési életpálya-modell keretében. Hasznos lenne szerinte a 25 év alattiak adómentességét összekapcsolni az első lakáshoz jutással.

A nyugdíjrendszernek is köze van ahhoz, hogy a fiatalok érdekeltek-e a gyermekvállalásban. Mint Banyár József közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem habilitált egyetemi docense rámutatott:

a hagyományos nyugdíjrendszerben a gyermekvállalás volt az időskori megélhetés záloga, ráadásul egy jól megtérülő „befektetésnek” is volt tekinthető, hiszen a generációk „elszámoltak” egymással. A pénz- és tőkepiacokhoz való hozzáféréssel azonban valójában megszűnt a gyermekvállalás ilyen szerepe. Az egyéneknek gazdaságilag már nem éri meg a gyermekvállalás, ez a rendszer tehát a népességfogyást segíti elő, hiszen gyermek nélkül jobban járnak, többet tudnak félre tenni az emberek.Mint rámutatott: a folyó finanszírozású rendszer is problémátlan, ha születik elég gyermek, és ha annak hatályát a gyermekesekre szűkítjük, akkor az fenntartható is lesz. Másik lehetőség, hogy „visszanyessük” a folyó finanszírozású rendszert, ezt humán tőke alapú feltőkésített nyugdíjrendszernek is nevezhetjük. A fenntartható nyugdíjrendszer egy vegyes, humán- és „fizikai” tőke alapú, mindegyik elemében feltőkésített rendszer lehet.

Banyár József  szerint a gyermeknevelést expliciten el nem ismerő, de impliciten arra támaszkodó folyó finanszírozású rendszer megkívánja, hogy a politika ösztönözze a gyermekvállalást. A gyermeknevelést maximálisan elismerő nyugdíjrendszer viszont lehetővé teszi, hogy a politika teljesen a polgárok szabad döntésévé tegye azt. Tehát

a részben humán tőke alapú vegyes nyugdíjrendszer nem a gyermekvállalás ösztönzését célozza meg, hanem azt, hogy a gyermekvállalás kérdése – szemben a mai helyzettel – egyáltalán ne legyen a nyugdíjrendszer problémája. Ugyanakkor azzal, hogy a rendszerből eltávolítja a gyermeknevelés masszív ellenösztönzőjét, valószínűleg (mintegy mellékesen) jelentősen emeli a gyermekvállalási kedvet.

A Közgazdász-vándorgyűlés demográfiai szekciója megtekinthető az alábbi videóban: