Olcsóbbak lennének-e az alapvető élelmiszerek, ha csökkenne az áfa?

Csökkent az utóbbi időszakban Magyarországon a legszegényebbek aránya, a középosztályba tartozóké pedig nőtt, bár utóbbi réteg mérete még mindig elmarad a nyugat-európai szinttől – állapítja meg 2022-es Társadalmi Riportjában a Tárki Zrt.

Az aggodalmak szerint e pozitív tendenciát lassíthatja vagy állíthatja meg az a világméretű drágulási hullám,

amely Magyarországot is elérte, és tartósabb hatásként egyes társadalmi csoportok újbóli elszegényedéséhez vezethet.

E szempontból sokan fokozott kockázatként tekintenek az élelmiszerárakra, amelyek az egyik főszerepet játszották abban, hogy az infláció nálunk is meglódult az utóbbi időszakban.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorstájékoztatója szerint az árak tavaly decemberben már átlagosan 24,5 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, ezen belül pedig az élelmiszerek brutális mértékben, 44,8 százalékkal drágultak,

de egyes termékek ára – a sajtoké, a tojásé, a kenyéré, a vajé és a tejtermékek – mintegy 80 százalékos vagy azt meghaladó mértékben emelkedett.

A látványos árnövekedés újra felerősíti azokat a véleményeket, amelyek szerint

a lakossági terhek enyhítése érdekében az alapvető élelmiszerek áfáját csökkenteni kellene, hogy a fogyasztók a legfontosabb termékekhez olcsóbban juthassanak hozzá.

Az élelmiszerek nagy részét ma 27 százalékos áfa terheli, így ennek mérséklése – például a lisztnél, a cukornál vagy az étolajnál - önmagában véve markáns árcsökkentő hatást fejthetne ki.

Jelentősen árnyalja azonban a képet, hogy egyes alapvető termékek – mint például a kenyérféleségek és a tejtermékek – a 18 százalékos kedvezményes áfakulcs alá tartoznak, míg

több kiemelt élelmiszernél a kormány az elmúlt években már 5 százalékra csökkentette az áfát.

Így ma a legalacsonyabb kulcs vonatkozik az élősertések, szarvasmarhák, juhok, kecskék, illetve ezek egyes húsféleségei, a tojás, a tej, a baromfihús, az élő hal és a halhús értékesítésére.

Az áfamérséklésekre vonatkozó korábbi döntések mindegyikét az motiválta, hogy

a fogyasztók az érintett termékeket olcsóbban vásárolhassák meg, ezzel párhuzamosan pedig az agrárágazati szereplők legális értékesítési lehetőségei bővüljenek.

A kereskedők a kisebb áfa miatti árelőnyt az esetek zömében tovább is adták, vagyis a fogyasztói árak az áfaváltoztatások nyomán csökkentek.

E kedvező hatások azonban pillanatok alatt semmivé váltak a mára kialakult új piaci és gazdasági körülmények között, amelyeket előbb a COVID-járvány, majd a tavaly februárban kirobbant orosz-ukrán háború idézett elő.

A szinte minden élelmiszerre kiterjedő, általános drágulási hullám az eddigi áfacsökkentések eredményeit elsöpörte,

és mára a boltokban a korábbiakat jóval meghaladó árszintek alakultak ki (bár az áremelkedés a kedvezményezett termékeknél kétségtelenül még nagyobb lett volna, ha azokra nem 5, vagy 18 százalékos, hanem 27 százalékos adókulcs vonatkozna).

Az agrárgazdasággal összefüggésben legutóbb tavaly merültek fel újabb határozott áfacsökkentési elképzelések, amelyek szerint

a takarmányoknál/tápoknál kellene 5 százalékra mérsékelni a 27 százalékos kulcsot, hogy az állattenyésztők költségnövekedéseit tompítani lehessen.

A téma a parlamenti mezőgazdasági bizottság előtt is felmerült, és Nagy István agrárminiszter egyik meghallgatásán nem is zárkózott el az ügy kormányon belüli képviseletéből, de pozitív döntés végül nem született.

Azóta a durván meglódult infláció és gazdasági-piaci környezet jelentősen változtatott a helyzeten, és

most eleve kétségessé teszi, hogy érdemben felmerülhetnek-e további áfacsökkentési igények.

Bár a kormány az áremelkedések miatt idén rekordmértékű költségvetési áfabevétellel számol, a büdzsé kiadási tételei is jelentősen nőnek, másrészt bizonytalanságot okoz, hogy a már érezhető fogyasztáscsökkenés miként hat majd a büdzsé tervezett adóbevételeire.

Az agráriumban ettől függetlenül meglenne az ambíció a további áfacsökkentésekre, amelyek egy-egy ágazat esetében – főleg a mostani áfabevételi nagyságrend tükrében – nem is kerülnének túlságosan sokba. A kisebb élelmiszeráfáért rendre kiálló Nemzeti Agrárgazdasági Kamara korábbi számításai szerint

például a zöldség-gyümölcs ágazatban a 27 százalékos áfa 5 százalékra mérséklése éves szinten 50-60 milliárd forintos adókieséssel járna.

Tovább árnyalhatná a képet, hogy e lépéssel fehéredhetne az ágazat és élénkülhetne a fogyasztás, ami a költségvetésnek a másik serpenyőben pluszbevételeket hozhatna.

A költségvetési tervek és a gazdasági bizonytalanságok miatt

ugyanakkor ma nehéz elképzelni, hogy a kormányon belül újabb élelmiszerpiaci áfacsökkentések komolyan napirendre kerülhetnének.

Van azonban most egy másik jelentős, korábban nem ismert kockázat is, amelyet a tavaly bevezetett élelmiszerpiaci árstopok idéznek elő.

Ez az intézkedés ugyanis a kereskedelmi szférában hosszú ideje jelentős veszteségeket okoz, mivel a fogyasztó árakat több alapvető élelmiszernél – a sertéscombnál, a csirkemellnél, a csirkefarhátnál, a kristálycukornál, a búzalisztnél, az étolajnál, a 2,8 százalékos zsírtartalmú tejnél, a tojásnál és a burgonyánál – maximálja,

így megakadályozza, hogy a vállalkozások az élelmiszeripari áremelések miatt növekvő beszerzési költségeiket a vásárlókra háríthassák.

Ezért fennállna a veszélye annak, hogy ha egyes élelmiszereknél az áfa kisebb lenne, az így keletkező árelőnyt a kereskedők élelmiszerforgalmazási veszteségeik csökkentésére használnák fel.

Emiatt a bolti árak nem, vagy csak rövid időre változnának, vagyis az áfacsökkentés kedvező hatásait a fogyasztók végeredményben nem érzékelnék.
Az élelmiszerpiaci áfaügy szempontjából nem előnyös az sem, hogy

a jelenlegi inflációs környezet valószínűleg önmagában – kereskedelmi válaszlépések nélkül - is elegendő lenne ahhoz,

hogy eltüntesse az esetleges áfacsökkentések ármérséklő eredményeit. A fogyasztói élelmiszerárak ugyanis olyan gyorsan növekednek, hogy a kisebb áfa miatti árvisszarendeződés ennek nyomán pillanatok alatt újra semmivé válhatna a boltokban.
Különösen igaz lehet ez akkor, amikor

egyes vállalkozások az inflációs helyzetet arra használják fel, hogy az indokoltnál jobban emeljék áraikat, így ezzel extraprofitot érjenek el.

Az ilyen jelenségek és piaci magatartások árbefolyásoló következményeivel szemben inkább a hatósági fellépések hozhatnak eredményt, amilyen például a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) napokban indított vizsgálata is lehet.

A GVH az élelmiszer-kiskereskedelmi szektorban – elsőként a tejtermékeknél - azt ellenőrzi, hogy

az élelmiszerárak kiugró emelkedésében közrejátszhatott-e versenyjogsértés vagy versenytorzulás.

Amennyiben a hivatal gyanúja beigazolódik, a vétkes vállalkozások nem csak bírságra számíthatnak, hanem túlzottan magas áraikat is a valós szintekhez kell majd igazítaniuk, és ez akár tényleges árcsökkenésekhez is vezethet a hazai élelmiszerpiacon.