Számottevően lassulhat az eurózóna és ez Magyarországra is hatással lesz

A megkérdezett elemzők szerint számottevően lelassulhat az eurózóna gazdasága, miközben lefelé ható kockázatok is egyre erősebbek.

A gyengébb külső környezettel szemben Magyarország sem immunis, azonban az erős belső kereslet és az alacsony hozamkörnyezet egyaránt hozzájárul, hogy hazánk fenntartsa a 2 százalékos növekedési többletét az eurózónával szemben.

A versenyképesség javulása ugyan hosszabb távon segíti a növekedést, azonban rövidtávú válságkezelésre nem alkalmasak a termelékenység fokozását célzó különféle intézkedések.

UniCredit Bank, Halász Ágnes

Az EuroStat előzetes közleménye szerint a második negyedévben lassult az eurózóna növekedési üteme, negyedéves alapon 0,2 százalékra a korábbi 0,4 százalékról, éves szinten 1,1 százalékra 1,2 százalékról. A várakozásainknak megfelelő adatok azt tükrözik, hogy az első negyedév gyorsabb növekedéséért felelős, átmenetinek tekintett hatások már nem élénkítik a gazdasági aktivitást.

A rendezetlen Brexit, az európai autókra vonatkozó, egyelőre függőben lévő amerikai vámok és általában véve az európai áruk iránti globális kereslet csökkenésének árnyékában arra számítunk, hogy az eurózóna gazdasága 2019-ben jó esetben is csupán 1 százalékkal lesz képes bővülni.

A gyengülő európai konjunktúra – a számokban nehezen kifejezhető kieső potenciált nem számítva – egyelőre nem érződik a magyar gazdaság teljesítményén, miután a hazai növekedés 2017 óta erősen belső vezérelt. A közpénzekkel felpörgetett uniós projektek és az erőteljes FDI-beáramlás generálta beruházási rali a szándékosan negatívan tartott hozamkörnyezettel is megtámogatva önfenntartó növekedési ciklust indított be a háztartások fogyasztásában és a kibocsátásban.

A hazaitól jóval elmaradó európai növekedés leginkább a gyorsan apadó külkereskedelmi aktívumon keresztül fogja vissza a magyar gazdaságot, az amerikai védővámok esetleges bevezetése a magas autóipari kitettség miatt azonban további kiemelt növekedési kockázatot jelent.

Míg a belső kereslet dinamikus expanziója a feldolgozóipari vállalkozások többsége számára megfelelő ellentételezést kínál a szűkülő export lehetőségekre, addig a járműgyártásban érdekeltek prosperitása alapvetően a külpiaci trendek függvénye.

Aktuális forgatókönyvünk szerint az eurózóna 1 százalékos bővülése mellett a magyar gazdaság 4,4 százalékkal növekedhet, feltéve, hogy a lefelé mutató globális kockázatok nem materializálódnak. 2020-ban nem számítunk pozitív fordulatra az európai konjunktúrában, ennek negatív hatása azonban már lényegi, 1,7 százalékpontos lassulást generálhat a hazai makropályában 2019-hez képest.

Piacgazdaságban a termelékenység javítását célzó adminisztratív programok hatása, csak átmeneti lehet, és megalapozott, tartós eredmény e tekintetben igazából csak a szabályozói környezet által terelt spontán gazdasági folyamatoktól várható. Ebből az optikából nézve úgy látjuk, hogy az ultra laza monetáris kondíciók mellett – részben a romló világgazdasági klímára hivatkozva – rendületlenül kitartó jegybank stratégiája kedvez a növekedés expanzív formáinak, ugyanakkor ennek hatékonyságát a munkaerőpiaci tartalékok kimerülése erősen bekorlátozhatja.

Másrészt az olcsó finanszírozásnak lehet egy olyan nem kívánt mellékhatása is, hogy az amúgy nem versenyképes, alacsony termelékenységgel működő vállalkozásoknak is segíthet felszínen maradni. Ez a makroszintű kibocsátás szempontjából pozitív, de a termelékenységi, versenyképességi elvárásokat figyelembe véve nem feltétlenül kívánatos.

Ami az ultra laza monetáris környezetben is segíthet spontán módon beindítani a régen várt áttörést a termelékenység frontján, az az akut munkaerőhiány. A munkaerőért folytatott versenyben ugyanis a gyengébb hatékonysággal működő vállalkozások nagyobb valószínűséggel maradnak alul, ezek kiszorulása a gazdaságból pedig javítja a nemzetgazdaság termelékenységi mutatóit.

A piaci verseny bármely területen való korlátozása, tompítása tehát csak kontra produktív lehet termelékenységi, versenyképességi szempontból nézve.

ING Bank, Virovácz Péter

Az eurózóna meglepően erős első negyedéves GDP adatát a második negyedévben ismét egy gyengébb növekedési szám követte. Ebből egyértelműen látszik, hogy az első negyedéves viszonylag gyorsabb gazdasági növekedés nem fenntartható, főleg úgy, hogy a kilátások nem túl rózsások, és a bizonytalanság is igen nagy.

Az előre mutató puha gazdasági indikátorok alapján jó eséllyel lomhább növekedést láthatunk majd a harmadik negyedévben az eurózónában. A feldolgozóipari beszerzési menedzserindexek és a különböző üzleti hangulatindexek nagyon sokat estek az elmúlt hónapokban, így a legjobb esetben is 1 százalék körüli lehet a növekedési ütem a harmadik és a negyedik negyedévben, bár a kockázatok inkább lefelé mutatnak.

A legnagyobb problémát a feldolgozóipar gyengélkedése okozza, amit egyelőre kompenzál a jól teljesítő szolgáltató szektor a javuló munkaerőpiaci folyamatoknak köszönhetően, de utóbbi idővel kifulladhat.

A munkaerőpiacon általában fél éves – egy éves csúszással jelentkeznek a negatív gazdasági hatások, miután a vállalatoknak időre van szükségük, hogy reagálhassanak.

Az eurózónában a feldolgozóipari vállalatok hamarosan létszámleépítésekről dönthetnek, ami először a részmunkaidős munkavállalókat érintheti, de hosszabb távon a teljes munkaidős foglalkoztatottak létszáma is csökkenhet.

Ennek nyomán 2020 elejére már érezhetően 1 százalék alatti gazdasági növekedéssel lehet kalkulálni.

A külső környezet negatívan hat hazánkra, azonban a belső folyamatok kedvezőek, a bérfelzárkózás folyamatosan zajlik, ami muníciót ad a fogyasztás bővülésének, valamint a hazai feldolgozóiparnak is, miután az erős belső kereslet megtámaszthatja a szektort.

Mindazonáltal Magyarország sem immunis a lassuló külső környezetre. Idén ugyan még csak mérsékelt hatása lesz az eurózóna lassulásának hazánkra, ellenben jövőre már jobban érződhetnek a külső nehézségek.

Az idei második negyedévben 4,5 százalékos növekedés várható Magyarországon, míg a harmadik és a negyedik negyedévben 4,4 és 3,6 százalékos lehet a gazdasági bővülés. 2020 egészében pedig már csak 3,3 százalék körüli növekedést tapasztalhatunk majd idehaza.

Ennek fényében az eurózónához képesti 2 százalékos növekedési többletünket várhatóan bőven fent tudjuk tartani idén és jövőre, miután 2020-ban már csak 1 százalék körül növekedhet az euróövezet.

Emellett kedvező hír számunkra, hogy a külföldi autógyártók jellemzően olyan modelleket gyártanak Magyarországon (pl. Audi Q3, Mercedes kompakt), amelyek iránt nem csökkent le a kereslet.

Ráadásul a Magyarországon lévő gyártósorok rendkívül hatékonyak, amely komoly versenyelőnyt jelent, így vélhetően hazánkban vághatják vissza legutoljára a termelőkapacitásokat a külföldi tulajdonosok.

Pozitívum továbbá, hogy az elmúlt időszakban a hazai autóexport nagyobb súllyal áramlik más országokba, így a német gazdaság lassulása kevésbé akkut, mint korábban.

A magyar gazdaságpolitika a továbbiakban még támogatóbb környezetet teremthet kedvezőbb adózási feltételekkel, amivel versenyképesebb költségszerkezet biztosítható az itthon működő gyártó vállalatoknak.

Közvetlenül lehetne még segíteni a munkára rakódó terhek mérséklésével, de ehhez mindenképpen fenntarthatóvá kell tenni a nyugdíjrendszert.

Hosszabb távon az egészségügy és az oktatás javításával olyan munkavállalókat lehetne képezni, akiket nem akarnak majd elengedni a munkáltatók. Hosszú távon ezenfelül a K+F (kutatás, fejlesztés) is javítja a versenyképességet és GDP növekedési többletet okoz.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a fent felsorolt problémákra a versenyképesség javítása nem megoldás, csak javítani lehet vele a helyzeten. Hiába leszünk ugyanis versenyképesek, ha nincs külső kereslet és nem tudunk értékesíteni.