"Sokan úgy látják, felesleges, és veszélyes volt rátámadni az iráni nagykövetségre" - Interjú egy Tel Avivban élő magyar elemzővel
InterjúLapunk arról kérdezte Szalai Mátét, a velencei Ca' Foscari Egyetem kutatóját, aki jelenleg a Tel Aviv Egyetemen végez vendégkutatást, hogy tel-avivi otthonából, milyen volt átélni a szombati irani rakétamádast, és számít-e folytatásra.
Hogyan éltetek meg a támadás szombat éjjel?
Tel Avivban nem volt légiriadó az éjszaka, ezért nekünk nem kellett óvóhelyre mennünk. Persze folyamatosan néztük a híreket, fent voltunk körülbelül négyig, akkor már úgy tűnt, hogy a támadásnak vége.
Milyen érzés volt tudni hogy jön a tamadas, milyen volt a várakozás?
Gyakorlatilag április elseje, vagyis a damaszkuszi iráni konzulátust ért izraeli támadás óta benne volt a levegőben, hogy Irán valamit lépni fog. Ezért az elmúlt két hét folyamán számos este telt azzal, hogy találgattuk, hogy vajon ma fog-e jönni az akció. Ez a találgatás rosszabb volt, mint a tegnap éjszaka, amikor már láttuk, hogy tényleg történni fog valami.
Ráadásul látható volt, hogy Izrael és az Egyesült Államok felkészült az iráni támadásra.
Miként reagált vasárnap reggel az izraeli lakossag/sajtó?
Vasárnap Izraelben a hét első munkanapja, ugyanakkor ma érezhetően kisebb a forgalom az utcákon. Ez nagyrészben annak köszönhető, hogy szombaton a kormány tanítási szünetet rendelt el vasárnapra. Egyébként a boltok, éttermek, kávézók nyitva vannak, nincs más biztonsági előírás jelenleg. Közösségi médián érezhető egy megkönnyebbülés, hogy túl vagyunk rajta, és sokan nagyon büszkék az izraeli légvédelem teljesítményére. Az Izraeli Védelmi Erők szerint a drónok és rakéták 99%-át leszedték az izraeli légterén kívül, ráadásul az Egyesült Államok mellett több arab állam is részt vett a védekezésben, elsősorban Jordánia. Ez szintén magabiztosságot okoz.
Ezek szerint akkor a kormány megcsappant népszerűségén is segíthet a támadás?
Valamennyire biztosan, hiszen egy támadás alatt lévő társadalom hajlamos összezárni. Ugyanakkor a tegnap éjszaka rengeteg emberben csak erősítette azt az érzést, hogy a Netanjahu-kormány nem tud biztonságot teremteni a társadalom számára.
Sokan úgy látják, hogy fölösleges és veszélyes volt két hete megtámadni az iráni diplomáciai létesítményt Damaszkuszban, különösen úgy, hogy közben a gázai háborúnak alig vannak kézzelfogható eredményei, Ciszjordánia forrong, az libanoni Hezbollahhal való konfliktus pedig bármikor eszkalálódhat.
A hírekből úgy tűnt, hogy az USA aktívan segítette Izraelt a rakéták és drogok elhárítására, miközben Gáza miatt a kétoldalú kapcsolatokat feszültség terheli.
A kettő állítás között szerintem nincs ellentmondás. Az Egyesült Államok és Izrael közötti kapcsolat legalább a 2000-es évek óta egyre nagyobb nyomás alatt van, főleg a két ország stratégiai céljai közötti különbségek növekedése, illetve az izraeli politika jobbratolódása miatt. Az USA szeretné pacifikálni Iránt és valamilyen békés megoldást találni az izraeli-palesztin konfliktusra, az izraeli vezetés szerint ugyanakkor egyikre sincs lehetőség. Ennek ellenére az egyelőre nem kérdőjeleződött meg, hogy amikor Izraelt támadják, akkor Washington meg fogja védeni. Emellett fontos szempont, hogy ha most az USA nem lép fel erőteljesen, azzal nagyon rossz üzenetet küld a többi szövetségesének, és Iránt is bátorítani fogja további akciókra. Amerikai szempontból tehát minden amellett szólt, hogy Izraelt meg kell védeni, most pedig le kell beszélni arról, hogy valami nagy válaszlépést adjon.
Az irani tamadas jelentős eszkalacionak számít az elmúlt evtizedek közvetett akcióihoz képest? Milyen válasz csapatra számítasz?
Nagyon nehéz kitalálni, hogy mit akar az izraeli kormány. Ahogy tegnap éjszaka láttam a képeket és videókat arról, ahogy Jeruzsálem felett iráni rakéták szállnak el az óváros vagy a Knesszet közvetlen közelében, azt éreztem, hogy erre Izraelnek muszáj lesz reagálnia valamit. Ugyanakkor feltehetően most a Biden-kormány nagyon erőteljesen le akarja beszélni erről Netanjahut, és arra bíztatja, hogy tekintse győzelemnek a tegnap éjszakát. Az ellentétes érdekek mellett azért is nehéz jósolni, mert az április elsejei izraeli és a tegnap éjszakai iráni támadás is mutatta, hogy megváltoztak a két ország által vívott árnyékháború szabályai. Tehát jósolni nem tudunk az elmúlt években megszokott eseményeiből kiindulva.
Hosszú távon lesz hatása a mostani a regionális biztonságra?
Egyrészt most Gáza megint kicsit háttérbe szorul a politikai napirenden, ami elsősorban Izraelnek kedvez. Az iráni támadás miatt a Netanjahu-kormány nemzetközi és regionális izolációja is megkérdőjeleződött, legalábbis átmenetileg. Másrészt még ennél is fontosabb, hogy az iráni támadásra várva egy viszonylag széles és nagyon hatékony védekező koalíció állt fel, amelyben az Egyesült Államok, Izrael, Nagy-Britannia és Franciaország mellett tevékenyen részt vett Jordánia, Szaúd-Arábia, de valamilyen mértékben még Katar és az Egyesült Arab Emírségek is. Ennek hatalmas jelentősége lehet a térségbeli biztonsági együttműködések jövőjében.
Harmadrészt, ezzel párhuzamosan, Irán presztízse tovább erősödött a térség társadalmaiban, hiszen sokan örültek neki, hogy valaki ilyen mértékben fellép Izraellel szemben. Kérdés persze, hogy Irán tudja-e ezt kézzelfogható politikai előnnyé váltani.
