Amerika kezd belefáradni a háborúba, óriási a megosztottság a fegyverszállításokról - Dobozi István írása

Joe Biden elnök néhány héttel ezelőtt „Amerika egységéről” beszélt az orosz agresszió ellen Ukrajnának nyújtott támogatás kapcsán. A tények azonban – számos felmérés szerint – egyre inkább mást jeleznek. Az Associated Press legfrissebb reprezentatív közvélemény-kutatása szerint az amerikai lakosság kevesebb mint a fele támogatja a fegyverszállításokat és pénzátulásokat Ukrajnának. Az amerikaiak 50 százaléka határozottan helyteleníti az ukrán válság Fehér Ház-i kezelését.

Erodálódó egység

Teljes egységről már csak azért sem lehet beszélni, mert a két nagy párt között jelentős különbségek vannak az orosz-ukrán háborúhoz való viszonyulásban. Bár a háború támogatottságának fokozatos csökkenése mindkét párt támogatóinál megfigyelhető, a visszaesés különösen erős a Republikánus Párt híveinél.

Például a katonai segélyt illetően a háború kezdetekor még 81 százalékon mért republikánus támogatottság mára 39 százalékra zuhant.

A lakosság egyharmada vallja, hogy Amerika „túl sokat ad” Kijivnek, de a republikánusoknál ez az arány már 50 százalék fölé ugrott. Ezzel összefüggésben a jobboldali média már bevezette az „Ukraine fatigue” (Ukrajnába való belefáradás) politikai fogalmát.

A Republikánus Párton belül is komoly – tendenciájában erősödő – megosztottság van, kivéve Biden elnök ukrajnai tevékenységének megítélését, amelyben meglehetősen nagyfokú egyetértés van a hangadó republikánus politikusok között.

Főként amiatt ostorozzák az elnököt, hogy nem tudta elrettenteni Moszkvát az ukrán inváziótól, sőt mi több a kaotikus afganisztáni kivonulással mutatott gyöngesége és inkompetenciája, valamint az Északi Áramlat 2 gázvezetékre tervezett washingtoni szankciókról való lemondás valóságos bátorítást jelentett Vlagyimir Putyin orosz elnök számára.

Arról nem is szólva, hogy nem sokkal az orosz invázió tavaly februári beindulása előtt Biden amerikai „toleranciát” jelzett Moszkva „kisebb behatolása” (minor incursion) esetén. Trump a „gyönge” Bident – propagandisztikusan – most azzal vádolja, hogy a harmadik világháború felé sodorja a Földet. Sokan támadják az elnököt a katonai támogatás bátortalan, „csöpögtetett” adagolása miatt is.

Republikánus támogatók és ellenzők

A Bident hevesen támadó republikánus politikusok között vannak azonban olyan fajsúlyos politikusok (Mike Pence, Nikki Haley, Mike Pompeo, Mitch McConnel, Michael McCaul stb.), akik jórészt értékalapon – szabadság védelme, autokráciaellenesség – támogatják Ukrajnát. De vannak olyanok is, akik haszonelvűen viszonyulnak a támogatáshoz.

Szerkesztőségi cikkében a konzervatív Wall Street Journal ennek az álláspontnak adott hangot: „az ukrán segély elképesztően költséghatékony beruházás, mivel a Pentagon éves kiadásainak töredéke árán úgy morzsolja fel Oroszország haderejét – amely az Egyesült Államok egyik legfélelmetesebb ellensége –, hogy közben egyetlen amerikai katona elesne.”

Arról nem is beszélve, hogy az amerikai katonai segély „egy kirakati reklámmal ér fel a hazai hadiipar számára. Az ukrán harctéri eseményeket látva, azok az országok, amelyek eddig orosz tankokban és légvédelmi rendszerekben gondolkodtak, ezután a hatékonyabb amerikai fegyvereket fogják vásárolni.”

Michael McCaul a Képviselőház Külügyi Bizottságának új republikánus elnöke valószínűleg ebben a szellemben sürgeti a Biden-kormányt, hogy gyorsított ütemterv keretében tegyen eleget Kijev F-16-os vadászgépek iránti követelésének, amelyeket azonban a nemzetbiztonsági stáb még idő előttinek tart a harcok jelenlegi szakaszában. De ez egy bejáratott ciklus része lehet: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a korábban rendelkezésre bocsátottnál fejlettebb, ütőképesebb fegyvert kér, Washington ellenáll, de pár hónap múlva szállít.

Napról-napra erősödik azonban a republikánus szélsőjobboldal hangja, élén Donald Trump ex-elnökkel és 2024-es elnökjelölt-aspiránssal, valamint Ron DeSantis floridai kormányzóval és várható elnökjelölt-aspiránssal, akik ellenzik az Ukrajnának nyújtott vaskos amerikai támogatást, annak felülvizsgálatát, átgondolását követelik. „Ez nem a mi háborúnk” – hallani olykor ezekből a körökből.

A Republikánus Párt „neoizolacionista”, külföldi beavatkozás-ellenes szárnya már a háború kezdeti szakaszában akcióba lépett: a Kongresszus által tavaly májusban jóváhagyott 40 milliárd dolláros támogatási csomagot a Képviselőház republikánus honatyáinak több mint negyede ellenezte. A szélsőjobbos republikánus honatyák egy szűk csoportja „End Aid for Ukraine” címkéjű propagandisztikus célú törvényjavaslaton dolgozik, amelynek azonban nincs esélye a sikerre, mert Kevin McCarthy minden bizonnyal nem fogja a nevét adni hozzá.

Egyébként fontos kérdés, hogy McCarthy mennyire tudja majd kordában tartani azokat a szélsőséges, de politikai szövetségeseinek számító republikánus képviselőket, akiknek a támogatása nélkül január elején nem tudta volna megkaparintani a Képviselőház elnöki székét.  

Említést érdemel, hogy a háborúban való közvetett amerikai részvételt ellenzők jobboldali tábora jelentős médiatámogatást élvez a Fox News, a legnézettebb kábeltelevízió részéről, amely napi szinten agitál a fokozatosan mélyülő kormányzati támogatás ellen.  

Új helyzet: nincs több biankó csekk?

Közismert, hogy a Kongresszus által eddig jóváhagyott amerikai katonai és gazdasági támogatás – amely már 113 milliárd dollárt tesz ki a 2023 szeptemberig terjedő időszakig bezárólag – egzisztenciális jelentőségű Ukrajna számára az oroszok elleni honvédő háborúban.

A tavaly novemberi félidős választásokon új helyzet teremtődött a Kongresszusban: a republikánusok többséghez jutottak a kulcsfontosságú Képviselőházban, ahol a szövetségi kormány költségvetésének a kasszakulcsa van.

Kevin McCarthy házelnökké, egyszersmind Amerika harmadik legmagasabb közjogi méltóságává avanzsált, szavainak súlya van. McCarthy már hónapokkal ezelőtt közölte, hogy a jövőben nem támogat „biankó csekkeket” Kijev számára. A jobboldalon mások is átvették a szóképet, nem utolsósorban DeSantis, akit ma a felmérések a legesélyesebb republikánus elnökjelöltnek tartanak.

A floridai kormányzó a kitöltetlen biankó csekkek bideni politikáját már csak azért sem fogadja el, mert nem látja mögötte a stratégiai célt: az „addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig arra szükség lesz” szerinte nem számít annak. DeSantis nem tartja amerikai stratégiai érdeknek a proxy-háborúba keveredést Oroszországgal az orosz-ukrán határok miatt, beleértve a Krím félszigetet.

Hogyan magyarázzák a republikánus neoizolacionisták a történelmi léptékű – időarányosan az iraki és afgán háborút is jócskán felülmúló – amerikai támogatással szembeni álláspontjukat?

A hazai prioritások fontosabbak

E tekintetben a republikánus ellenzők főként három fontos tényezőt hangsúlyoznak.- A gyengélkedő amerikai gazdaság nincs abban a helyzetben, hogy a jövőben az eddigihez hasonló méretű össztámogatásban (havi átlagban több mint 6 milliárd dollár) részesítse Ukrajnát. Különösen – miként McCarthy hangsúlyozza –, hogy „sok amerikai ember gazdasági és megélhetési válságban szenved.”

Ez az érv még nagyobb nyomatékot kapna, ha a FED tervezett, további kamatemelései recesszióba taszítanák a gazdaságot, aminek nem kicsi a valószínűsége.

- Trump és mások élesen bírálják Bident azért, hogy Amerika túl sokat (háromnegyedrészt) vállal magára Ukrajna nyugati katonai és gazdasági segélyezésében, s nem gyakorol erősebb nyomást a partnerekre az egyenletesebb tehermegosztás érdekében.

- Vérbő populistaként DeSantis nem hagyhatta ki az Amerika déli határán Biden alatt tovább súlyosbodó, rekordokat döntő illegális bevándorlás és az orosz-ukrán határok közötti párhuzamot:

Biden elnök számára sokkal fontosabb két távoli ország közötti határkérdés, mint a mi déli határunk védelme az elszabadult, milliókra rúgó illegális határsértések ellen.

Amerikából követve az eseményeket azt várom, hogy ez a vád mindennapos refrénként köszön majd vissza a következő elnökválasztási kampányban.

Ukrán korrupció

Az amerikai jobboldalon McCarthytól kezdve DeSantisig komoly aggodalmak fogalmazódtak meg az Ukrajnának juttatott tetemes erőforrások ottani kezelésével és felhasználásuk áttekinthetőségével kapcsolatban.

Gyakran idézik a Transparency International háború előtt készült jelentését, amely szerint Ukrajna Európa második legkorruptabb országa közvetlenül Oroszország után.

Súlyosbítja az aggodalmakat, hogy a háborús körülmények közepette a szokásosnál is nagyobb kihívás az áttranszferált erőforrások ellenőrzése. Januárban a Szenátus hivatalosan is nyugtalanságát fejezte ki, amikor napvilágra kerültek az ukrán Hadügyminisztériumon belüli korrupciós botrányok.

Több republikánus honatya – afgán mintára – különleges amerikai főfelügyelő kinevezését követeli, továbbá azt, hogy a Kijivnek juttatott segélycsomagokon belül különítsenek el erőforrásokat a pénzátutalások és a katonai szállítmányok mozgásának nyomonkövetésére és értékelésére.

Tajvan stratégiailag fontosabb, mint Ukrajna

Egyes republikánus vezetőknek az sem tetszik, hogy az Ukrajnára való összpontosítás eltereli Washington figyelmét Kínáról, az első számú stratégiai riválisról, amely Tajvannal kapcsolatban egy orosz típusú annexiót forgat a fejében a közeljövőben. Trump és DeSantis Kínát nagyobb nemzetbiztonsági veszélynek tekintik, mint Oroszországot.

Josh Hawley, Missouri állam hiperaktív szenátora szerint az USA-nak le kellene építenie a túlzottan magasra felfuttatott ukrán támogatást és helyette Tajvant kellene felfegyvereznie, hogy az megvédhesse magát kínai támadás esetén. Ezek a hangok valahogy nem számolnak azzal, hogy az esetleges végső orosz győzelem Ukrajnában méginkább felbátorítaná Pekinget a minél előbbi tajvani invázióra. Kína már csak Tajvan miatt sem érdekelt az orosz vereségben.

Lehet, hogy Peking ezért fontolgatja Moszkva támadó fegyverekkel való kisegítését az újonnan kötött kétoldalú stratégiai szövetség keretében. Az eddig kétoldalú proxy-háború esetleg háromoldalúvá válik?

Összegezve: Republikánus többséggel a Képviselőházban az Ukrajnának nyújtandó amerikai támogatás az eddigihez képest jelentősen nehezebbé válik, ha az ukrán hadsereg nem produkál jelentős területi győzelmeket a közeljövőben, ha a háború elhúzódik és befagyott konfliktusba megy át és ha a szélsőjobboldali republikánus elnökjelölt-aspiránsok kiemelt választási témáva turbózzák fel a „túlzott” amerikai támogatást.

Továbbá, ha tovább folytatódik a támogatás lemorzsolódása a közvéleményben. Ukrajna számára ez a komor közeljövő-kép akkor válna vészforgatókönyvvé, ha 2024 novemberében egy szélsőjobboldali republikánus elnök-jelölt diadalmaskodna az elnökválasztáson. 

A szerző a Világbank volt vezető közgazdásza.