Hatalmas árat kell fizetnünk az infláció letöréséért

Az elszegényítő hatás annak ellenére következik be, hogy a nominális keresetek növekedtek, ugyanakkor ez a béremelés egyelőre nem képes utolérni az árak emelkedésének ütemét és kompenzálni a munkavállalókat. A jegybanki kamatemelések hatásának átfutását az inflációban legalább 12 hónap időtartamra teszik, ami praktikusan azt jelenti, hogy a tavaly októberi drasztikus kamatemelés talán idén év végére megállítja az inflációt, de a szegényedést önmagában még nem biztos.

Vajon van-e gyorsabb, hatékonyabb ellenszer az infláció elszegényítő hatása ellen, mint a magas kamat? Larry Randall Wray professzor (Bard College), a Modern Monetáris Elmélet (MMT) egyik alapító atyja volt a az NKE konferenciájának vendége.

Ismerősen hangozhat sokaknak például a helikopter pénz kifejezés. A mostani Biden-féle antiinflációs stratégia kapcsán is sokat hivatkozott háttér az MMT.

Az MMT abból indul ki, hogy a jegybanki kamatemelés csak is gazdasági válságot okozva és így a jövedelmeket és a keresletet lerombolva képes az inflációt letörni, hiszen a kamatemelés a tőkeköltséget, hitelkamatokat növelő hatású.

A jegybank a kamatemeléssel a piaci elvárásoknak akar megfelelni, - amely a magyar esetben a forintárfolyam védelme miatt indokolt is, - és nem az árakra voantkozó várakozásokat töri le.

Mint azt láthattuk, a Fed elnöke nem is titkolja, hogy „fájdalomra” van szükség az infláció letöréséhez.

Ha az MMT-ből indulunk ki, akkor nem a magas kamatokon keresztül indukált visszaesés a leghatékonyabb megoldás, hanem az államháztartás játszhat egyfajta automatikus inflációt menedzselő szerepet – szemben a magyar egybanki törvényben is kinyilvánított jegybanki feladatkörrel – adóbevételi és kiadási elmeivel lehet leginkább szabályozni.

Infláció esetén hagyni kell, hogy azok az adóbevételek emelkedjenek, amelyek viszonylag széles háztartási és vállalati csoportokat érintenek, akiknek a fogyasztása, beszerzése vagy beruházása érzékeny a jövedelmük illetve nyereségük változására.

Például a növekvő fogyasztás mellett növekvő fogyasztási adóbevételek automatikusan elszívják a pénzt a költekezés elől.

Alacsonyabb kamat és fiskális automatizmusok mellett elkerülhető a válság mélyülése, és így az elszegényedés.

Jelenleg mind az amerikai, mind a hazai esetben megemelt jegybanki kamat, elhúzódó infláció, megélhetési válság és az ezt kompenzálni igyekvő fiskális aktivizmus működik, amely egyben látványos vitát és ellenhatásokat generál a kormány és a jegybank között.

Persze a fenti MMT-alapú következtetés az USA gazdasági adottságain alapul.

A felzárkózó, kis, nyitott gazdaságok esetében, mint Magyarország, a valutaárfolyam, a hitelminősítők hatása az államkötvénykamatokra, a társadalom által megszokott inflációs mérték és annak politikai következményei az amerikaitól eltérő mozgásteret eredményezhetnek a jegybank és a fiskális kormányzat számára.

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, ÁNTK Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.