Mennyire tudtunk felzárkózni a rendszerváltás óta? Hogy állunk a többi rendszerváltó országhoz képest? - Becsey Zsolt írása

Nézzük meg ezeket, és azt, hogy ez jelent-e minőségi felzárkózást, vagy esetleg olyan mennyiségi felzárkóztatási szemléleti csapdát, mint volt Görögország esetében 2010 előtt.

1. Először is 2020-ra vonatkozóan az ország fejlettségi mutatói nem vizsgálhatóak önmagukban jó vagy rossz teljesítményként, hiszen ezzel együtt meg kell nézni azt, hogy mekkora költségvetési hiánnyal sikerült az általában kiugró gazdasági növekedést elérni a tavalyi év során. Voltak olyan EU tagországok, amelyek mérsékelt államháztartási hiánnyal hozták a gazdasági visszaesést, és összességében emiatt tavaly mérsékelten növelték csak az államadósság GDP-hez mért rátáját.

Ezek közé tartozik például Dánia, mely 2,7 százalékos - számunkra bravúros – gazdasági csökkenést tudott elérni 1,1 százalékos államháztartási hiány mellett, de Svédország vagy Bulgária is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott, lényegében a 3 százakékos túlzott deficit eljárási küszöb közelében tudtak maradni, európai átlagnál mérsékeltebb gazdasági visszaesés mellett.

Gazdasági növekedéssel élte át a múlt évet Írország, és a tagjelölt tárgyaló országok közül minimális hiány melletti visszaeséssel Szerbia.

Az említett, fegyelmezett országokban nincs jelentősége, hogy az EU Bizottság még 2022-ben is eltekint a túlzott deficit eljárástól vagy sem, őket nem érinti az uniós amnesztia. Másik véglet Románia, ahol lényegében minden egyensúlymutató elszabadult, ami túl nagy ár a további relatív felzárkózás érdekében, ez a felfogás nem is lesz tartható a kilábalási időszakban. (Románia már 2019-ben túlzott deficit eljárás alá került, ami jelzi az egyoldalú növekedési felfogás határait.)

2. Általánosan elmondható, hogy

az északi országok gyorsan szorítják vissza - ha egyáltalán elengedték - a költségvetési hiányukat 3 százalék alá, sőt néhányan haladnak a 0 százalék felé.

Délen a helyzet még rosszabb, nem véletlen, hogy az új uniós csodafegyver, az Új Generációs program hitel részei elsősorban a déli országokban jelennek meg, az északiak nagyrészt csak a támogatási részt hívják le (hiszen így is nettó befizetői lesznek a mechanizmusnak, de nem mindegy nekik sem, hogy mennyire), a kedvezményes kölcsönt nem.

Az igazán nehéz helyzetben a négy mediterrán tagállam van, a keletiek külső finanszírozási képessége most nem szállt el, mivel az EU transzfereknek és a jobb külkereskedelmi mérlegnek köszönhetően jobb a külső mérlegük, mint a korábbi 2008-as válság idején. Magyarországé sem romlott érezhetően, rövidtávon sziklaszilárdak vagyunk.

3. Keleten kiemelésre méltó az, amit a belső politikai és korrupciós - Magyarországgal együtt a legrosszabb érzékelési mutatója van - problémákkal küzdő Bulgária mutat, mely ország szeretne bekerülni 2024 január elsejével az euró övezetbe a második legfejletlenebb EU tag Horvátországgal együtt. (Utóbbi már 2023 elején eurót szeretne használni.) Ezért igyekszik Szófia a fontos stabilitási mutatóit – infláció, folyó fizetési mérleg és főleg államháztartási hiány - karbantartani, és csak emellett felzárkózni.

Tavaly már az EU fejlettségi szint 55 százakékán álltak, miközben 30 alatti szinttel léptek be 2007-ben, és ez a mostani szint már elérte vagy meghaladta például Lettország vagy Lengyelország EU csatlakozáskori fejlettségi szintjét.

(Horvátország tavaly nagyobb hiánnyal rukkolt elő, hiszen nagyon függ a turizmustól, de az idei stabilizáció után a hiányt már jövőre radikálisan csökkenteni fogja. Fegyelmezett hozzáállása nagyon példamutató Magyarországról nézve.)

4. Bár sokszor mondjuk, hogy

Csehország már utolérte nemcsak Spanyolországot, hanem Olaszországot is, és ha így halad, akkor négy év múlva Franciaországot is befogja.

Vagy Litvánia a hispánok nyomában van, de valójában nem ezek önmagukban a fontos mutatók. Hanem például az, hogy milyen eredményt nyújtunk az ár- és bérfelzárkózásban - ami a termelékenységen keresztül mutatja meg a versenyképességet -, ahol viszont a fix árfolyamot választó keletiek - főleg akik beléptek az euró övezetbe – haladtak előre azokkal szemben, akik felzárkózásukat leértékeléssel - és így olcsó euróban mért bérekkel - tudták hozni.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy mi magyarok a déliektől is kissé el vagyunk maradva, és az északi balti államok vagy Szlovákia is jó teljesítményt nyújt.

A másik véglet még Közép-Európában Magyarország és Lengyelország, akik nagyon mérsékelt árfelzárkózással (EU-hoz képest 65 százalék alatti sinttel) araszolnak előre.

5. Évek óta beszélünk arról, hogy négy magyar régió az eddigi hétből - most már Pest megye és Budapest szétválása után nyolcból - a legszegényebb 20 európai régió között van. Ezen a helyzeten nem tudunk még érdemben változtatni, de a tendencia javuló;

2019-ben már elérte az EU átlagos fejlettségi szintjének 50 százalékát a Dél-Alföld mellett a Dél-Dunántúl.

Így a felező szint alatt már csak Észak-Alföld és Észak-Magyarország áll. Érdekesség, hogy 16 éve még a lengyel 17 régió három kivételével ide tartozott. Most már egy sem maradt ebben a kategóriában és a román régióknál a korábbi hét helyett egy maradt 50 százalék alatt, vagyis tájékunkon.

Így, ha lassan is, de az országok felzárkózása mellett azokon belül megindult a legfejletlenebb régiók lassabb konvergenciája is. (Kivétel a görögök északi tartományai illetve a kelet-szlovákiai nagyrégió, mely visszaesett a határos magyar nagyrégiók szintjére.) Brüsszelben és Rómában (Madridban) fejfájásra adhat okot, hogy

az olasz (spanyol) déli régiók is erősen 60 százalék alatt ragadtak,

sőt visszaesések is kiolvashatóak az uniós szinthez képest. Igaz maga Olaszország - és ez így van a spanyoloknál is - jobban visszaesett uniós fejlettségi összehasonlításban.

6. Bravúros diplomáciai húzásnak mondható emiatt az az egyébként szomorú hátterű lépés, hogy

a felzárkózási alapok 20 százalékos fűnyírószerű megvágásából 2020 nyarán a nagy alkuban ki tudtuk venni azokat az országokat, melyekben 2015-17-ben a lakosság több, mint harmada az uniós fejlettségi átlag fele alatti szintű nagyrégiókban élt.

(Ezt ma már Magyarország vagy Lengyelország, de még Románia sem produkálná szerencsére.) A horvátoknál és a cseheknél nem jelenik ez meg, náluk nincs 60 % alatti fejlettségi szintű nagyrégió, amit a spanyolok vagy az olaszok sem mondhatnak el már magukról.)

7. A minőségi felzárkózást jelentő megannyi komplex mutatóból kiemelem az EU Bizottság összetett innovációs mutatóját, melynek idei számai szintén most jelentek meg.

Eszerint például hazánk 69 százalékra ért fel az EU-hoz képest, ez kisebb, mint a gazdasági fejlettségünk 74 százalékos relatív szintje.

Általában a keleti államok gyors felzárkózói - lengyelek, szlovákok, románok - nagyon gyenge mutatókat hoztak, elmaradva messze a gazdasági fejlettségi szintjüktől, sőt legtöbbször tőlünk is. Kiemelkedő azonban az észtek EU átlag fölötti páratlan eredménye, de nem véletlenül beszélhetünk megalapozott szlovén vagy cseh felzárkózásról sem.

Ebben a komplex mutatóban - és nem említettem például a nemzetközi szervezetek versenyképességi turbóindexeit - még van hova fejlődnünk, főleg ami az oktatást, azon belül is a tömeges felméréseket és az egész felsőoktatást illeti.

Most 2010 óta a görögök és portugálok kezdtek el javulni - megelőzve a visegrádiakat -, ami jelzi, hogy felismerték - vagy Brüsszelből és Berlinből vérrel és verítékkel felismertették velük -, hogy minőségi felzárkózás nélkül, főleg a humán és tudásorientált területeken, nincs tartós mennyiségi felzárkózás, és előbb-utóbb a jólét is visszaesik a relatív minőségi fejlettség szintjére. Az okos ember a más kárán tanul, a buta a sajátján.

A szerző korábbi külgazdasági államtitkár, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.