ELÉRTE HATÁRAIT A FACEBOOK. JÖHET A FEJŐSTEHÉN KORSZAK?

Tech2018. márc. 22.Növekedés.hu

Ritka az olyan vállalkozás, talán korábban még nem is volt olyan, amelyik az emberiség színét-javát elérte. A Facebooknak ez sikerült, valós emberi igényekre épül, ugyanakkor ingyen van, innen a népszerűség. A reklámokból él, és ez arra kényszeríti, hogy megfigyeljen minket. Itt jönnek a gondok, pláne, ha visszaélnek az adatokkal. A közösségi médiák az internet egyik legnépszerűbb felhasználását hozták: alapvető emberi igény, hogy könnyen kommunikáljunk ismerőseinkkel, megnézzük, mi történik velük, vagy magunk számoljunk be valamiről, ha érdekesnek vagy fontosnak tartjuk. Ezt az igényt sokan felismerték már az internet hajnalán, így sok közösségi oldal indult, nálunk ezek közül az iwiw volt a legjelentősebb.

Kiszorította a többit

A sok közül aztán lett egy, amelyik először meghódította Amerikát, aztán néhány ügyes alkalmazása miatt szép lassan elkezdte kiszorítani a más országokban működőket is, néhány kivétellel. Tulajdonképpen elvben ugyanazt nyújtotta, minta többi: meg lehetett keresni embereket, ismerősöket, kapcsolatba lehetett lépni velük, képeket tehettünk ki, bármikor kommunikálhattunk ismerőseinkkel. Amiben a Facebook ügyes volt, az néhány speciális funkció a többiekhez képest, mint például az üzenőfal (most idővonal), vagy az úgynevezett lájkolás, ami rendkívül népszerű lett.
Egy mélyen bennünk lévő pszichológiai igényt, az elismerés iránti vágyat célozza, hisz sokan megnyugszanak attól, ha sokan fejezik ki elismerésük, ha megosztanak valamit, különösen magukról vagy családjukról.

Az emberiség java

Ennek persze árnyoldalai is vannak, hisz van, aki megsértődik, ha nem kap visszajelzést, egyfajta versennyé válik a dolog, de végül is semmi sem kötelező, akár passzív felhasználó is lehet valaki. A dolog így is bejött, hisz mégiscsak használni kezdte több mint 2 milliárd ember, miközben az emberiség mai teljes létszáma 7,5 milliárd, ha ebből levonjuk a gyerekeket és az internethez hozzá nem férőket, nagyjából a felét kaphatjuk.  Így minden második szóba jöhető embert elért a Facebook, de Amerikában például, legnagyobb piacán, majdnem mindenkit. Mark Zuckerberg és üzlettársai tehát nagyon ráéreztek az emberi pszichológiára, ráadásul azt is elérték,
hogy minden üzleti vállalkozás számára alap lett, hogy jelen legyen a Facebookon, sokszor normál weboldalaikat is elhanyagolják emiatt. 
Egy gond volt csak a cég számára: kezdetben mindezt nem tudta elég nagy profitra váltani, ahogy akkor mondták, monetizálni. A felhasználó nem fizet a szolgáltatásért (persze részben ezért is népszerű), a cég meg sokat akar keresni.

De honnan jön a pénz?

Ez az ellentmondás kezdetben még a tőzsdei szereplést is kudarccá változtatta: a cég viszonylag drágán vezette részvényeit a piacra, noha akkor még nem látszott, miből lesz a nagy nyereség. A 38 dolláron kibocsátott részvény összeomlott, a mélybe zuhant, 20 dollár alatt is járt. Igen ám, de a tőzsdén bevont pénz pont arra kellett a cégnek, hogy profitgyárrá alakítsa rendkívül népszerű alkalmazást. Itt kezdődtek a gondok: a pénzszerzés főképp reklámozással megoldható, de mivel véges a felület, nem lehet mindenki elé korlátlan mennyiségű reklámot tenni, mint a hagyományos tévézésben a film közepén. Nem maradt más választás, mint a célzott reklámozás, ehhez viszont a felhasználóról ki kellett deríteni mindent, ha lehet, még a gondolatait is, lelkének legmélyebb rezdüléseit, hisz ekkor tudják olyan reklámmal megcélozni, ami jó eséllyel vásárlásra készteti, tehát a reklámozó is jól jár.

Adataink

Ez már önmagában zavaró, nem szeretjük, ha kutakodnak utánunk, megsértik privát szféránkat. Volt, aki emiatt el is hagyta az alkalmazást, vagy ezért meg sem jelent rajta, mások viszont ügyesen alkalmazkodtak: kevesebb adatot osztottak meg magukról, vagy utólag törlik a már megadott adatokat (persze ezek benn maradnak az adatbázisokban, de egy idő után elévülnek). Mindazonáltal a többség eddig nem csinált akkora ügyet a dologból, mondván, amíg nincs visszaélés, legyen így. A stratégia a cég és részvényesei szempontjából viszont bevált:
meredeken nőni kezdett az árbevétel és a profit, a részvény árfolyama először áttörte a kibocsátási árat, majd az évek során a sokszorosára emelkedett.

Visszaélés

Most azonban egy súlyos ügy rávilágított arra, hogy az emberiség színe-javának adataival nagyon csínján kell bánni, hisz érthető módon sokan meg akarják azt szerezni, ha másért nem, saját üzleti lehetőségeiket megnövelve. A Facebook meg is próbálta szabályozni ezt, de mivel nem maga végez mindent, hanem reklámügynökségeknek és applikáció-fejlesztőknek adja tovább az adatokat, már megnövekszik a nem megfelelő felhasználás lehetősége. A megállapodások ugyan úgy szólnak, hogy nem élhetnek vissza az adatokkal és nem adhatják tovább harmadik félnek, de ennek a betartatása eddig megoldatlan volt. A konkrét ügy, ami most kirobbant, az volt, hogy egy cambridge-i professzor készített egy kérdőívet, amelyet 270 ezren kitöltöttek, viszont így 50 millió ember adatához fér hozzá, mivel a Facebook akkori szabályzata szerint a professzor megkapta mindazok és ismerőseik adatait, akik kitöltötték a kérdőívet.
A gond ott keletkezett, hogy az úriember továbbadta az adatokat másoknak, például a Cambridge Analytica nevű cégnek, amely kifejezetten politikai célokra használta azokat.

Kihívás

A szabályozó hatásoknak most mindenképpen válaszolniuk kell erre a kihívásra, és maga a Facebook is ki kell, hogy dolgozza, hogyan lehet a visszaéléseket megakadályozni. Az azonban látszik, hogy az egyének érzékeny adatainak megszerzésére épülő modell elérte határait, sőt, valamennyire illene visszavenni belőle, különben maguk a felhasználók pártolhatnak el. Ezzel a módszerrel tehát nem növelhető tovább az árbevétel, de a fák úgysem nőhetnek az égig, mindig van határ, olyankor szoktak a cégek kiegyensúlyozottan, de már nem növekedve működni, sokszor nagy osztalékot fizetve.
Ebben a szakaszukban nevezzük őket közgazdaságtani fejőstehénnek, jó eséllyel ilyen lesz most a Facebook is.