Élet a stroke után 

Életmód2022. jan. 24.Haiman Éva

A leginkább rettegett betegség mindmáig a rák, pedig a stroke sok szempontból veszedelmesebb: magasabb a halálozási aránya, mint számos daganatnak, és ebbe rokkannak bele a legtöbben. Az öregedő társadalmaknak, így Magyarországnak is arra kell felkészülnie, hogy a szélütés egyre többeket sújt majd.

Schobert Norbert, Kulka János, DJ Dominique, de Sharon Stone, vagy a Trónok harcával híressé vált és még mindig nagyon fiatal Emilia Clarke is azon milliók közé tartozik, akik már átestek egy, vagy akár több stroke-on.

A betegséget agyi érkatasztrófának is nevezik, mert a

stroke során az agyi erek elzáródnak (agyérgörcs lép fel), vagy, megrepednek, és vérezni kezdenek, emiatt a vérellátás akadozik, az agy érintett része nem kap oxigént, és az agysejtek nagyon gyorsan elkezdenek elhalni.(Az esetek körülbelül 15 százaléka agyvérzés, 85 százaléka érelzáródás.) 

Attól függően, hogy az agyon belül hol történik a stroke, rövidebb-hosszabb időre sérülhetnek az adott terület által szabályozott képességek: a memória, a beszéd, a mozgás, és az érintettek akár egy életre lebénulhatnak, vagy elveszíthetik a beszédképességüket.

Napjainkban világszerte minden negyvenedik másodpercben elszenved valaki agyi érkatasztrófát, függetlenül attól, hogy mennyi idős vagy milyen fizikai állapotban van.A stroke ma a felnőttkori rokkantság egyik vezető oka, a fogyatékosság pedig rendszerint egyszerre több területet is érint.

Mindezek alapján érthető, hogy a stroke egy rendkívül komoly vészhelyzet, főleg, hogy a nyomában járó halálozási arány magasabb, mint például a rettegett rák legtöbb típusánál. A leggyakoribb halálok közül a szélütés áll a harmadik helyen.

Az EU-országokban 2017-ben 375 ezer halálesetet írtak a rovására, és ez a szám 2035-re várhatóan egyharmadával emelkedik a népesség elöregedése és egyes kockázati tényezők növekedése miatt. Magyarországon évente 40-50 ezer ember kap stroke-ot, 2018-ban valamivel több, mint 11 ezer ember vesztette életét e betegségben. Ez akkor is magas szám, ha az elsődleges ellátás, fejlődésének, elsősorban a vérrögoldás elterjedésének és elérhetőségének köszönhetően, valamint, mert egyre többen tudják, milyen esetben kell azonnal mentőt hívni (lásd keretes írásunkat), a halálozás Magyarországon folyamatosan csökken, évről évre egyre kevesebb magyar ember veszti életét szélütésben.

A helyzet azonban nem ennyire jó a stroke-on átesettek hosszabb távú kilátásait tekintve.

A szélütést elszenvedettek 12-18 százaléka hal meg az első hónapban, de az első évben 25-30 százalékuk.A stroke-ot követő egy hónapon túl, de még egy éven belüli halálozás Magyarországon jóval magasabb, mint a legtöbb európai országban. Nagy Zoltán, a SE egyetem professzora, a Magyar Stroke Társaság elnöke és a hazai stroke-ellátás megszervezője 2019-ben „elfogadhatatlanul magas” halálozásról beszélt, és olyan súlyos problémáról, amelynek az okait mindenképpen fel kell tárni.

Egy szakmai elemzés is rámutat, hogy a magyar betegek halálozása nagyon magas, harmaduk a stroke-ot követő egy éven belül meghal. Az okok összetettek: Magyarországon például nem éri el a 20 százalékot a véralvadásgátlót kiváltók aránya körükben, ami harmadannyi, mint a finneknél.

A magas halálozás háttérében ott van az is, hogy az akut stroke-betegek súlyosabb állapotban kerülnek kórházba, mint sok más országban az ilyen páciensek, de a szakértők a kórházi ellátás, az elbocsátás utáni rehabilitáció és beteggondozás hiányosságait is felvetik.

A Strokeinfo Alapítvány legutóbb a rehabilitáció hiányosságaira hívta fel a figyelmet, mondván:

a magyar stroke betegek egyharmadát hivatalosan soha nem rehabilitálják. Pedig a rehabilitációval csökkenthető egy újabb agyi infarktus esélye, és javul a hosszú távú túlélés aránya is. A stroke túlélők fele szenved ugyanis féloldali bénulásban, és 20 százalékuk beszédzavarban.A helyzetet ugyanakkor nehezíti, hogy az ismétlődés kockázata az elszenvedett stroke-ot követő első évben a legmagasabb, az ilyen agyi érkatasztrófák kimenetele pedig kedvezőtlenebb, mint az első stroke-é.

Összességében mindössze a betegek 10 százaléka tudja folytatni a korábbi életvitelét, megközelítőleg 50 százalékuk munkaképtelenné válik, és 32-42 százalékot tesz ki azok aránya, akik a szélütést követően segítségre szorulnak a mindennapi teendők ellátásában.