A papírszívószál nem csak kényelmetlen, hanem értelmetlen is?

A gyorséttermekből száműzött műanyag-eszközök témája bárhol merüljön fel a közösségi oldalakon, azonnal valóságos cunamija indul be azoknak a kommenteknek, amelyekben a tagok a hátuk közepére kívánják a papír-szívószálakat vagy a fakanalakat.

„Most komolyan hogy a viharban igyam meg olyan gyorsan hogy a szívószál ne kezdjen szét jönni???”

„Tartok a táskámban saját szívószálat, kiskanalat mert a fakanál borzasztó a papírszívószál pedig elolvad.”

Csak hogy pár Facebook kommentet idézzünk. A mostani helyzet részben egy tengerbiológusnak Christine Figgenernek és a kollégájának Nathan Robinsonnak köszönhető.

Ők készítették el azt a 2015-ös videót, amelyben látható, hogy egy tengeri teknős egy szívószáltól fuldoklik.

Akkor óriási felháborodást váltottak ki a képsorok és rengeteg szempár szegeződött a teknős kálváriájára: több mint 110 millióan nézték meg ahogy az orrából előkerül a bevett használati tárgy.

Ez pedig megadta az első lökést a műanyag-szívószálak betiltásához. Hisz mégis csak egy olyan eszközről van szó, amely aligha nevezhető létszükségletnek. Majdnem mindenki tud inni szívószál nélkül is.

Mégis csak Amerikában annak idején mintegy napi 500 millió műanyag-szívószál landolt a szemétben.

A tiltást a tengerentúlon néhány város köztük, Seattle kezdte, majd néhány étterem is társult az ötlethez, végül odajutottunk, hogy az Európai Unió is tilalmat vetett ki több egyszer használatos műanyag termékre, köztük az evőeszközökre és a szívószálakra is.

Csak a hazai McDonald’s éves szinten közel 200 tonna műanyagtól szabadul meg a 2021-ben bevezetett változások miatt.

Adja magát a kérdés: mindez megérte? A válasz nem olyan egyszerű. Az világos, hogy a fogyasztók nem rajonganak a váltásért. A briteknél online petícióban követelték vissza a műanyagot. Ami a környezetvédelmet illeti: a világ vizeibe egy átlagos évben úgy nyolc tonna műanyag kerül.

Ennek viszont egy egészen elhanyagolható részét, a 0,025 százalékát tetették ki régen a műanyag-szívószálak. Vagyis a tengerek és az óceánok élővilága ettől a tiltástól még nem tudott fellélegezni. Továbbra is sejthető, hogy még a mi életünkben eljön az a pont, amikor már több műanyag lesz a tengerekben, mint hal.

Viszont kicsit félre is viszi a fókuszt, hogy a műanyag-kérdés kapcsán ennyiszer kerül reflektorfénybe a vizek élővilága. A műanyaggal ugyanis nem csak az óceánok járnak rosszul.  

Általában is probléma, hogy túlságosan sok műanyaggal vesszük körbe magunkat.

Emiatt a nano- és mikroműanyagok lassan ellepik a környezetünket, és vele együtt a táplálékainkat, ivóvizünket is. Ezzel egy időzített bombát indítottunk el. A hosszútávú hatása mindennek még nem világos.

Előzetes eredmények alapján nőni fog a rákos és hormonális megbetegedések száma. De hogy milyen léptékben az majd a jövőben derül csak ki.

Több kutatás is zajlik a témában. Az egyik ilyet, amely még korai fázisban van Nienke Vrisekoop immunológus vezeti. A korai eredményekről elárulta: a mikroműanyagok a szervezetben gyulladásos reakciót válthatnak ki,

vagy esetleg súlyosbíthatják a tüdő vagy a bélrendszer már meglévő gyulladásos betegségeit.

A műanyagban ráadásul akadhatnak olyan vegyületek, amelyek a gyerekek fejlődésére is negatív hatással lehetnek. A felnőtteknél pedig a kérdéses anyagok befolyásolhatják a reprodukciós szervrendszer működését, illetve anyagcsere problémákhoz vezethetnek.

Mindannyiunk érdeke, hogy a műanyag-felhasználást, ahol lehet kiszorítsuk. Nem véletlen, hogy világszerte a műanyag zacskókat is egyre szélesebb körben száműzik a boltokból. A szívószálak és az evőeszközök tiltása ezen a téren aligha fogja megváltani a világot, de kétség kívül egy lépés a jó irány felé.