Hogyan lehet egyszerre ilyen sok és ilyen kevés áramunk?

Egy hónapon belül két egymásnak látszólag teljesen ellentmondó hír járta be a hazai energiapiacot.

Az egyik arról szólt, hogy a magyar állami MVM csoport uniós források hiányában is komoly energetikai projekteket menedzsel. Többek között nagy kombinált ciklusú gázturbinás erőműveket (CCGT) szeretne építeni.

Ezekre azért van szükség, mert Magyarország áramigénye rohamosan fog nőni, így még arra is szükség lehet, hogy a mai 10 milliárd köbméteres gázfogyasztásunkat évi 2 milliárd köbméterrel megemelve, gázból állítsunk elő áramot.

A Mátrai Erőmű visontai és a Tiszai Erőmű tiszaújvárosi telephelyein összesen 1600 megawattnyi kapacitás létesülhet, a munkálatok időigénye 3-3,5 év.

Az Energiaügyi Minisztérium hat-hat pályázó konzorciumot versenyeztet, ezek között vannak amerikai, kínai, török, német, egyiptomi, olasz, görög, spanyol társaságok, tényleg az egész világról aspirálnak a szakcégek erre a munkára, és a legtöbbnek magyar partnerei is lennének.

A másik hír pedig arról szólt, hogy júliusban sokszor (természetesen nem az idő többségében, de mégis rendszeresen) negatív volt a magyar áramár.

Hogyan lehet negatív az áramár?

De minek termel valaki azért áramot, hogy utána még fizessen is azért, ha valaki hajlandó azt elvinni?

Az áram különös piac. Ha nem lenne áram, azt ma már nem tudnánk elképzelni, még egy rövidebb időszakra is nagyon nehezen fogadnánk el. Nem világítana a lámpa, nem hűtene a hűtő, egy ideig még talán működne a telefonunk és a laptopunk, de elég hamar ezek is lemerülnének, ráadásul vinnyognának azok a riasztók, amelyek úgy vannak beállítva, hogy az „áramtalanításra” is jelezzenek.

Viszont ez egy olyan piac, ahol a kínálat hiánya mellett a kínálat túlsúlya sem tartható fenn.

Ha az erőművek termelnek, akkor az áramot vagy el kell fogyasztani, vagy legalábbis el kell tárolni.

A probléma mostanában főleg akkor jelentkezik, ha az időjárásfüggő erőművek (itthon főleg nap-, de európaszerte szél-, illetve vízerőművek is) termelnek, a nukleáris erőművek is 0-24 órában működnek, vagyis nem lehet őket ki-bekapcsolgatni, és még akkor is sok az áram, ha a rugalmasabb kapacitásokat, biomassza- gázerőműveket ilyenkor nem kapcsolják be.

Gyorsan hozzátehetjük egy bizonyos ideig a vízerőművek is rugalmasak, a folyókat meg lehet fogni, a tórendszerekben fel lehet szivattyúzni a vizet a magasabb pontokra, de azért egy idő után már csak le kell őket ereszteni, ha sok a csapadék.

Az idén nyár nagyon termeltek az erőművek

Azt sokan az elrontott szabadságokon (esős idő, szlovén áradások, autópályás elakadások) tapasztalhatták meg, hogy az idei nyár térségünkben már nem az aszályról szólt (Dél-Európában már inkább, amit hőmérsékleti csúcsok és erdőtüzek bizonyítottak). A sok csapadék és olykor az ítéletidő ellenére az idei nyár során nemcsak a balkáni vízerőművek termelése, de a gyorsan bővülő napos kapacitások és az elsősorban német és román szeles kapacitások termelése is nagyon erős volt.

Így főleg a hétvégi napokon, amikor kisebb az ipari felhasználás sokszor alakult ki túlkínálat és negatív ár.

Ez a nagy hektikusság a megújuló energiatermelés fő problémájára is figyelmeztet.

A „tüzelőanyagát” tekintve már ingyenes, de persze üzemeltetést és főleg beruházásokat igénylő megújuló áramtermelés nehezen illeszthető össze a fosszilis áramtermeléssel.

Ha a fosszilis piacon gond van (például az orosz gáz miatt 2022-ben nagyon magas az ár), akkor a megújuló termelők döbbenetesen jól keresnek, ha viszont bőven zúdul az „ingyenes” megújuló energia az árampiacra, akkor az a drága alaperőművek árképzését is szétverheti.

Mit lehet kezdeni azzal, hogy néha sok az áram, néha kevés?

Vagyis egyelőre még nehezen kezelhető az, hogy a kelet-közép-európai árampiacon néha nagyon sok az áram, de néha nagyon kevés.

Nyugodt piacon a túltermelés is gondot okozhat, de a nagy trend mégiscsak az lesz hamarosan, hogy több áramra lesz szükségünk, mert a közlekedésben hódít az elektromos hajtás, a fűtéskorszerűsítések kiváltanák a gázt, de az ipari fejlesztésekben is erős az elektrifikáció, vagy zöldmezős beruházásoknál (gondoljunk a sok akkumulátorgyárra!) a pótlólagos igény.

Ez hamarosan sokkal erősebb trend lesz, mint az az egyébként örvendetes folyamat, hogy a korszerűbb masinák, a tavalyi magas ár és a kormányzati intézkedések miatt most éppen csökken itthon az energiafogyasztás (áramban is, gázban is).

Mi a helyzet az áram tárolásával?

Aki árammal kereskedik, vagy tud valamennyi áramot tárolni (szivattyús vízerőművekkel, akkumulátorral), vagy szabadulnia kell mindenáron az áramtól.

Ez ezért más piac, mint a legtöbb áru piaca, hiszen aki autót gyárt, és nincs rá kereslet, biztosan inkább vesz még egy telket, ahol tárolhatja a legyártott autóit, de nem adja oda negatív árért.

Vagy, ha a tejgyár nem tudja eladni a tejet, valamit kitalál, feldolgozz tartós sajtként, takarmányba keveri, kiönti, bármit kitalál, de nem fizet azért, hogy elvigyék a termékét.

Ám az energiapiacon vannak ilyen jelenségek, itt egy idő után nincs raktározás és főleg nincs hulladék, nem lehet csakúgy elengedni az energiát. vagyis lehet, de például a gáz elégetése nagyon szomorú túltermelési reakció.

Amikor már túlcsordulnak a tárolók, amikor nincs vevő a áramra, akkor valóban kialakulhat a negatív ár.

Ezzel csak az a baj, hogy elkedvetlenítheti a befektetőket, pedig a fent felsorolt tényezők miatt, valójában semmi nem változott, Magyarországnak minden lehetséges áramtermelési és áramimportálási lehetőségre nagyon nagy szüksége lehet.

A nagy ipari beruházások folyamatosan lépnek be, és a nagy áramtermelési tervek (Paks 2, azeri zöld áram, CCGT-erőművek) időben még arrébb vannak. Igaz a napon belüli egyensúlytalanságok miatt, még amikor nagyon nagy igény is lesz az áramra, egy-egy napos, szeles vasárnap délután, még mindig lehetnek majd mínuszos áramárak.