Két bivalyerős hadsereg néz farkasszemet egymással a Közép-Keleten

A szaúdi Aramco olajipari óriást ért támadással gyanúsított Irán egyértelmű katonai fölényben van Szaúd-Arábiával szemben, de utóbbi maga mellett tudhatja az amerikaiak támogatását. Donald Trump amerikai elnök már be is jelentette, hogy a hadsereg és flotta “csőre töltve” várja a fejleményeket, de kérdés, valóban kész-e a katonai akcióra.

Drónok és cirkálórakéták

Egyelőre azonban a felelősség kérdése sem teljesen tisztázott. A támadást ugyan a szunnita Szaúd-Arábiát ellenségüknek tartó jemeni gerillák, a síita húszik vállalták magukra, de amerikai katonai szakértők szerint inkább a szintén főként síiták által lakott Dél-Irakból szállhattak fel a drónok. Irak tagadja, hogy a területéről indították volna a támadásokat.

A CNN legfrissebb értesülései szerint szaúd-arábiai és amerikai szakértők egyre biztosabbak abban, hogy "nagyon nagy valószínűséggel" Iránból indult a hétvégi légi támadás Szaúd-Arábia olajipara ellen, ráadásul nem is drónokkal, hanem cirkálórakétákkal. 

A nyomozás még tart, mérlegelik a bizonyítékokat, így Trump egyelőre beéri a fenyegetőzéssel. De ha feketén-fehéren bebizonyosodik Teherán felelőssége, akkor sem biztos, hogy az amerikai elnök bármit is tesz.

Ezt gondolják legalábbis egyes elemzők a korábbi, júniusi konfliktus alapján, amikor egy amerikai pilóta nélküli repülő lelövése után Trump visszahívta az Irán ellen már elinduló megtorló csapatot. Igaz, a mostani provokáció sokkal komolyabbnak tűnik, ezért nem lehet mérget venni arra, hogy az amerikai elnök valóban tétlen marad, mint legutóbb. 

Iránnak bőven van oka a provokációra, Trump ugyanis gazdaságilag sarokba szorította, miután tavaly kiléptette Amerikát a 2015-ben széles körű nemzetközi részvétellel tető alá hozott nukleáris megállapodásból, és szankciók sorát rótta ki Teheránra atomprogramja miatt. 

Totális háborúval fenyegetett Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter arra az esetre, ha az Egyesült Államok vagy Szaúd-Arábia katonai csapást intézne a perzsa állam ellen - írta honlapján a CNN amerikai hírcsatorna csütörtökön. Az iráni diplomácia vezetője tagadta, hogy Teheránnak köze lett volna a szaúdi olajlétesítmények elleni hétvégi támadáshoz, ami drámai feszültséget eredményezett a térségben.

Füstbe ment amerikai-iráni  csúcstalálkozó

Most egyelőre az tűnik biztosnak, hogy az olajlétesítmények elleni támadások miatt nem kerül sor a hónapok óta lebegtetett Trump–Róháni amerikai-iráni elnöki csúcstalálkozóra, amelyet Emmanuel Macron francia elnök szorgalmazott az augusztusi G7 csúcstalálkozón. Az iráni Forradalmi Gárda illetve Ali Khamenei ajatollah egyaránt ellenezte a két hatalom közeledését, ezért több elemző is azt hangsúlyozza, hogy a dróntámadás is azért történhetett, hogy ne legyenek közvetlen tárgyalások. 

Az olajfinomító elleni támadás közvetlen hatást gyakorolt a nyersolaj árára, hiszen a napi szaúdi olajtermelés csaknem 60, a világé öt-hat százalékkal esett vissza. Az elveszett termelés felét már visszaállították, de hetekbe telik a helyzet teljes normalizálása. Angela Merkel német kancellár mindenesetre inkább hűtené a kedélyeket, és kedden azt javasolta: első lépésként vissza kellene térni a 2015-ben megkötött, de Donald Trump által 2018-ban elvetett nukleáris szerződéshez. 

Történelmi és vallási ellentétek

A Közel-Kelet két nagy országa között egyébként már régóta folyik az ellenségeskedés a regionális vezető szerep megszerzése érdekében. A küzdelem nem csupán két ország vetélkedését jelenti, hanem az iszlám vallás két ágának összecsapását is. Amíg Irán az iszlám síita ágát képviseli, addig Szaúd-Arábia a szunniták vezető hatalma.

Sőt, éppen ennek a vallási megosztottságnak köszönhetően még ennél is bonyolultabb a helyzet, hiszen a térség síita államai Iránt, míg a szunnita többségű országok Szaúd-Arábiát tekintik vezető hatalmuknak, támogatásért is hozzájuk fordulnak. 

A történelmi hagyományok szerint Szaúd-Arábia számított az iszlám vezető országának. Ezt a pozícióját azonban az 1979-es iráni forradalmat követően – amikor elűzték az országból az Amerika- és Izrael-barát Mohammad Reza Pahlavi sahot, s Khomeini ajatollah kikiáltotta az iszlám köztársaságot – Irán megkérdőjelezte. Ettől a pillanattól fogva Irán egyik legfontosabb célja az iszlám államberendezkedés exportja volt, s ennek során az elmúlt évtizedekben mind erőteljesebb harcba keveredett Szaúd-Arábiával, különösen az elmúlt másfél évtizedben. 

Utóbbi állam háborút folytatott a szomszédos Jemenben a hatalmat 2014-2015-ben átvevő huszikkal szemben, akiket a szaúdi vádak szerint erőteljesen támogatott Irán. A perzsa vezetők tagadták ugyan, hogy fegyvereket szállítottak volna az államrend ellen támadó husziknak, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) szakértőinek egymást követő jelentése azonban azt mutatták, hogy Teherán technológiával és fegyverekkel egyaránt segítették a lázadókat.

Ezzel párhuzamosan a Libanonban tevékenykedő és hatalmas fegyveres erővel rendelkező szervezet, a Hezbollah erőteljes jelenléte miatt a szaúdiak nyomást gyakoroltak az ország miniszterelnökére, Saad Haririre, hogy mondjon le, aki később valóban meg is vált tisztségétől. 

A két ország közötti játszmában ugyanakkor külső erők is részt vesznek. Az Egyesült Államok és Izrael egyaránt Szaúd-Arábiát támogatja, utóbbi kifejezetten veszélyesnek tartja az iráni fenyegetést.

Az erőviszonyokban alapvető változás 2003-ban következett be, amikor amerikai vezetéssel megdöntötték Szaddam Husszein iraki diktátor szunnita rendszerét, ezzel ugyanis eltűnt az Iránnal szembeni legkomolyabb katonai erőközpont. Ettől az időponttól folyamatosan erősödik az országban az iráni vallási befolyás. 

Újabb fontos állomás volt a két ország és a két vallási ág küzdelmében a 2011-es arab tavasz, amelyet arra használt fel Irán és Szaúd-Arábia, hogy növelje befolyását a térségben, például Szíriában, Bahreinben és Jemenben, miközben folyamatosan egymást vádolták beavatkozással. 

Irán kritikusai azt állítják, hogy a síita állam addig szeretné erősíteni befolyását a térségben, amíg Irántól a Földközi-tengerig terjedő szárazföldi folyosót nem vonja a befolyása alá. 

Az elmúlt időszak eseményei azt mutatják, egyre forróbbá válik a helyzet azzal, hogy Irán sok területen nyerésre áll. Szíriában a Bashar al-Assad elnöknek nyújtott iráni és orosz támogatás lehetővé tette, hogy a szíriai erőket a szaúdiak által támogatott lázadó csapatok ellen összpontosítsák. A másik oldalon pedig, miközben Szaúd-Arábia kétségbeesetten igyekszik megakadályozni a növekvő iráni befolyást, a tényleges hatalmat gyakorló Mohammed bin Salman koronaherceg militarista kalandvágyával is számolniuk kell, amely miatt egyre nagyobb a feszültség a térségben. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy eközben a zsidó állam attól tart, hogy az Irán-barát harcosok egyre közelebb kerülnek a szíriai-izraeli határhoz.

Hidegháború után valódi?

Ha rátekintünk a régió térképére, akkor a síita-szunnita vallási ellentétek szerint oszlanak meg a Közel-Kelet országai. Az egyik oldalon, a szaúdiakat támogatva látjuk az Öböl-menti országok közül a szunnita Bahreint, az Egyesült Arab Emírségeket, valamint Egyiptomot és Jordániát, a másikon pedig az iránbarát síitákat. Ez utóbbi csoport fő támasza Bashar al-Assad szíriai elnök, aki az Irán-párti fegyveres csoportokra, valamint a jól felfegyverzett Hezbollahra támaszkodik.

Irán másik fő támogatója az egykori nagy ellenség Irak, amelynek viszont ambivalens a helyzete, hiszen miközben a perzsa állam szövetségese, kifejezetten jó kapcsolatokat ápol a szaúdi államot támogató Egyesült Államokkal, például az Iszlám Állam elleni küzdelem okán. 

Irán és Szaúd-Arábia jelenlegi helyzete és küzdelme igencsak emlékeztet az amerikai-szovjet hidegháborús időkre, amikor közvetlenül ugyan nem harcoltak egymással a felek, de támogatásokon keresztül gerjesztették a térségben a konfliktusokat saját érdekeik szerint.

Szaúd-Arábia például azzal vádolja Iránt, hogy a lázadó húszik számára ballisztikus rakétákat szállított, amelyekkel szaúdi területeket támadtak. De Iránt az Egyesült Államok is vádakkal illeti, amelyek szerint a perzsa állam áll az Arab-öbölben az olajszállító tankerek elleni támadások mögött. 

Mindezek ismeretében az a nagy kérdés, hogy valóban haladunk-e egy Irán és Szaúd-Arábia közötti háború felé, vagy sem? Egyelőre közvetlen háborúról még nincs szó Teherán és Rijad között, de a szaúdi főváros elleni huszi támadások, illetve a legutóbbi gazdasági célpontok elleni csapások a feszültség fokozódását mutatják. 

Miután az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei számára kiemelten fontos az Arab-öbölben a szabad hajózás, amelyet veszélyeztetnek az összecsapások, ennek veszélybe kerülése akár az amerikai tengeri és légi erőt is aktivizálhatja.

Két erős hadsereg áll szemben egymással

Az erőviszonyok első pillantásra korántsem egyenlőek, hiszen Iránnak a fegyveres erők tekintetében jelentős fölényben van. A BBC összefoglalója szerint

a perzsa állam hadereje 563 ezer főre rúg, szemben a szaúdi 251500 fővel, harckocsik tekintetében hasonló a fölény, 1513 áll szemben kilencszázzal.

A tüzérség tekintetében a legnagyobb az iráni fölény: 6798 egységgel szemben alig 761 áll szemben a szaúdi oldalon. Tengeri őrnaszádok vonatkozásában hasonló a perzsák fölénye, hiszen 194 hajóval szemben Szaúd-Arábia mindössze 11 egységgel rendelkezik. Az arab állam egyetlen tengeralattjáróval sem rendelkezik, míg a másik oldalon 21- et tud felsorakoztatni Irán.

Mindössze két fegyvernemben áll nyerésre Szaúd-Arábia. Az elavult 336 iráni támadó repülővel szemben 338 modern gépet tud hadrendbe  állítani, romboló fregattja pedig egyetlen sincs a perzsáknak, ezzel szemben a szaúdiaknak hét is van belőle.