A háború tovább ront az eleve rémes orosz és ukrán demográfiai helyzeten

A 2022. február 24-én indult orosz-ukrán háborúnak a borzalmas pusztítás, a ma még felbecsülhetetlen újjáépítési költségek (bár már ott tartanánk) mellett van egy szomorú demográfiai aspektusa is.

Mindkét országban eleve nagyon rosszak voltak az adatok, ráadásul most a háború miatt is fogy a munkaképes generáció, és ami még erősebb hatás, menekül is ez a korosztály. Ukrajnából és Oroszországból is nagyon sokan mentek  el. 

De amíg Oroszországból is sokan menekülnek, oda legalább van érdemi bevándorlás is, Ukrajnába most tényleg nem sokan igyekeznek. Ki fog ebben az országban újjáépíteni, egyáltalán mennyi embernek kell kialakítani az életteret, és ha végre nyugalom lesz, képes lesz-e ez a népesség ellátni az alapvető feladatait?

Mennyien élnek Oroszországban és Ukrajnában

Ukrajna és Oroszország demográfiai térképe ma a világon az egyik legrosszabb. Bulgária, Japán és a Baltikum van e szempontból a legrosszabb helyzetben. Azt, hogy hányan laknak ezekben az országban nem is olyan könnyű kiszámolni.

Egy nemzetközi statisztikában nem csak a szokásos bizonytalanságok lépnek fel, például az, hogy hányan hagyták már el az adott országokat, mennyien lehetnek az illegális bevándorlók és munkavállalók, de akár az is, hogy például az adott statisztikai szervezet a Krím lakosságát kihez meri, az elmúlt évek közigazgatási valósága alapján Oroszországhoz, vagy attól szégyenlősen tartózkodik. A Krím orosz fennhatóságát a szövetséges Fehéroroszország és Nicaragua elismeri, de például Donyeck, Herszon, Luhanszk és Zaporizzsja orosz annektálását nemzetközileg senki, legfeljebb Szíria és Észak-Korea ismeri el.

Bődületes fogyás a népességben

Mindenesetre a korábban 145 millió körüli orosz lakosság és a 45 millió fő körüli ukrán népesség az elmúlt években intenzíven apad, Az alap demográfiai adatok hasonlóak és tényleg rettenetesek. Mindkét országban évente 10 alatti születés jut 1000 lakosra, és 15 körüli haláleset, szintén 1000 lakosra.

Ezen az utóbbi adaton a háború valamit dob, de nem igazán sokat.

Két fiktív számmal operálva, ha egy hadviselő ország lakossága 100 millió fő lenne, és a háborúban egy évben 100 ezer katona esne el, akkor ez egy évben 1 halál / 1000 fő változást jelentene, vagyis látszik, hogy a demográfiában nem a szörnyű háború a fő tényező.

Hanem leginkább az a reprodukciós ráta, ami Ukrajnában csak 1,2, Oroszországban 1,5, és ami azt jelenti, hogy egy nőre ennyi gyermekszületés jut (2,1 kellene a társadalom létszámának megmaradásához). Ez önmagában is tragikus, és a szomorú helyzet (háború, halál, viszontagságok, rosszabb életkörülmények) miatt elsősorban még az amúgy is nagyon alacsony várható élettartam (a szám elsősorban a férfiak körében aggasztó) sem emelkedik, Oroszországban erre sokféle betegség és az erős alkoholfogyasztás is rátesz egy lapáttal.

Az orosz helyzet

Oroszországban 106 fiúszületés jut 100 lányszületésre, de a társadalomban mégis a férfiak száma csak 86 százaléka a nőkének. Oroszország a világ legnagyobb országa, de 1989 óta folyamatosan csökken a népessége.

Az ország amúgy is gyéren lakott, méretes területe ellenére csak a világ kilencedik legnépesebb országa, népsűrűsége 8,5 lakos/négyzetkilométer, de mivel az országban a környékhez képest nagyobb az életszínvonal, így elsősorban az oroszul jól beszélő, más posztszovjet államokból származó bevándorlás valamelyest segíti a népességszám megőrzését.

Ugyanakkor az országban így is három évtized alatt megfeleződött az éves születések száma, ez még akkor sem fogja ellensúlyozni a bevándorlás, ha gyorsan érdemes rögzíteni, hogy becslések szerint Oroszországban négymillió iratok nélküli, nem regisztrált bevándorló is él (a legtöbben éppen Ukrajnából, illetve a Baltikumot leszámítva a többi utódállamból érkeznek), de kínaiak és vietnámiak is sokan vannak.

Viszont amióta megindult a háború, sok viszonylag jómódú, nyugati orientációjú ember menekült el, mások pedig a sorozás elől lógtak meg, az ő együttes számuk már milliós.

Az ukrán helyzet

Bármennyire is furcsa, korábban még Ukrajnába, Európa legszegényebb országába is irányult bevándorlás, Indiából, Kínából, Afganisztánból, de ide azért eleve sokkal kevesebben érkeztek és az országból ideiglenesen, vagy végleg elmenekült emberek száma tízmilliós.

Ha egy országban hirtelen 40 millió ember helyett 30 millió marad, és a munkaképes korúakat leköti a védekezés, az elképesztően nehéz helyzetet jelent.

Ugyan volt egy olyan hullám is, amikor a nyugati országrész stabilizációja, vagy Kijev megvédése után milliók tértek vissza, azaz ma már nem is annyira rossz a helyzet, de ennyi munkás kéz sem lenne elégedett az újjáépítéshez, sőt, valójában az ország működtetéséhez sem igazán. Mind Oroszországból, mind Ukrajnából például az informatikusok tömegesen elmentek.

Ukrajnában ugyanakkor a magánszférában nagyjából 6 millióan maradtak, nagyon sok az eltartott, sok a katona, többmillió ember dolgozik a kormánynak, amely ugyan a rengeteg pénzügyi segítség miatt tud most fizetni, de azért érződik, hogy ez nem egy egészséges struktúra, az eltartottak és az eltartók aránya már így sem életképes, és akkor gondoljuk el, hogy hirtelen egy szétlőtt országot el kellene kezdeni felépíteni.

Újjáépítési kihívás

Az építőiparban tényleg nem nagyon maradt senki. Aki csak tehette már régen elment, elsősorban a szomszédos Lengyelországba, ahol már korábban is sokan dolgoztak, hiszen ez egy dominóelvvel működő folyamat volt, mert a lengyelek az angolszász világban találtak munkát (Angliában, Írországban), az ukránok őket is pótolták Lengyelországban.

Aztán amikor jött a háború, az egykoron 45-50 milliós ukrán lakosság apadt le szisztematikusan. Már a háború kirobbanásakor is inkább csak 40 millió főről beszélhettünk, de amíg lehetett, sokan még elmentek Oroszországba (ahol szintén nagyon sok ukrán talált munkát), de Lengyelországba, Németországba Nagy-Britanniába is. De Magyarországon is számos ukrán építőmunkás dolgozott az elmúlt években.

A lengyel, német és cseh munkaerőpiacon 3 millió ukrán találta meg a számítását. Ukrajnát egyszer újjá kell építeni. ha a világ továbbra is segít, még abban is lehet bízni, hogy anyagi forrás is lesz erre. Ma a legnagyobb kérdés, hogy munkára fogható ember mennyi marad akkor az országban, vagy legalább a környéken?