Egy hidegháborúba csúszhat bele a világ: több konfliktus is elmérgesedhet 2024-ben

Számos meghatározó országban tartanak választásokat idén, így például az USA-ban, Indiában, Oroszországban, Indonéziában. Meghatározó kérdés emellett az, hogy jövőre miként alakulhat az Egyesült Államok viszonya Kínával. Várható érdemi elmozdulás a nagyhatalmi viszonyokban?

Az biztos, hogy az USA és Kína küzdelmet folytat egymással. Ez a versengés olyan adottság, amelyhez a világnak hozzá kell szoknia. A jövő év nagy kérdése, hogy e két szuperhatalom a viadal mellett képes lesz-e egyfajta együttműködésre is. Hajlandóak lesznek-e egyszerre gondolkozni?

Ha nem, akkor több más szakemberhez hasonlóan én is arra látok esélyt, hogy a világ egyfajta hidegháborúba csúszhat bele.

Több ütközési pont van jelen már most is az Egyesült Államok és Kína között. Az egyik ilyen pont nyilvánvalóan Tajvan. Jövőre itt is választások lesznek, s ennek a végkimenete nagyban meghatározhatja a tajvani-kínai kapcsolatokat.

Úgy gondolom, a technológia az a terület, ahol az USA és Kína távolodni fognak egymástól. Itt már idén is több lépést tett az USA annak érdekében, hogy leváljon a kínai gazdaságról. A technológiát tekintik az USA-ban az abszolút hatalmi befolyás alapjának, és szeretnék megőrizni azokat a területeiket, ahol az előnyük még fennáll Kínával szemben.

A technológiai harc terén tehát nem várható enyhülés jövőre, sőt, inkább távolodásra kell számítani. Arra viszont látok reális esélyt, hogy az USA  által nem stratégiai fontosságú területeken további romlás vagy szűkülés nem következik be. A világ többi országának ebben a környezetben kell meghatároznia önmagát. Ebben a helyzetben kell a saját érdekeiket követni és lavírozniuk a két nagyhatalom között.

Ide tartozik a 17+1 együttműködés programja, amely kifejezetten Kína és 16 közép-kelet-európai állam közötti kapcsolat elmélyítése céljából lett létrehozva 6 évvel ezelőtt. Hogyan látja e program jövőjét?

A program szűkülőben van, emellett a 17 állam közül Litvánia már kilépett, így csak 16+1 kezdeményezésről, együttműködési platformról beszélhetünk. Annak idején amikor Kína elindította ezt a programot, azt gondolta, hogy ezeket a közép-kelet-európai országokat egy tömbként kezelve egyszerűbb lesz számára a kommunikáció.

A gyakorlat azonban bebizonyította, hogy ez az elképzelés több sebből vérzett. Egyrészt ez a 17 állam rendkívül heterogén összetételű: vannak közöttük uniós és nem uniós tagok, NATO-tagok és azon kívüliek, ráadásul a gazdaságaik fejlettségi szintje is különböző.

Tehát amellett, hogy a kezdeményezés indulása óta a találkozók rendszeresek voltak a platform országai és Kína között, jól lehetett látni: továbbra is a kétoldalú kapcsolatok számítanak.

Ez azt jelenti, hogy a közép-kelet-európai tömbben voltak olyan országok, amelyek a program haszonélvezői lettek, ám voltak olyanok is, akik semmit nem profitáltak. Ez utóbbiaknak eltűnt az érdeklődése a 17+1 kezdeményezés irányába. Elképzelhető ugyanakkor, hogy Pekingben zajlik egyfajta gondolkodás arról, mikéngt tudnák ezt a programot átcsomagolni és vonzóbbá tenni.

A Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és a Dél-afrikai Köztársaságot tömörítő BRICS január 1-vel hat új tagállammal, például Szaúd-Arábiával és Egyiptommal bővül. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy e kibővülő csoport a nyugati világrend kihívójává lépjen elő. A bővülés mennyiben változtathatja meg a csoport nemzetközi befolyását?

A bővülés jelentőségét abban kell látni, hogy ezeket az országokat nem lehet egy tömbként kezelni. Ennek a kibővült platformnak nem titkolt célja, hogy ellensúlyt képezzen a nyugati világrenddel szemben. Ide tartozik például a különböző nemzetközi szervezetekben (Például a Nemzetközi Valualapban) meglévő szavazati arányok megváltoztatása, vagy adott esetben újabb tagállamok felvétele.

A bővüléssel megnőhet ezeknek az államoknak a súlya, javulhat akár a tárgyalási pozíciójuk is. A BRICS-nek ugyanakkor van egy olyan pikantériája, hogy itt egy platformon mozog India és Kína, akik egymás között versenyeznek is. Noha még mindig vannak határvillongások a Himalájában e két állam között, együtt is tudnak dolgozni, közösen tudnak fellépni egy-egy ügyben. Mindez jól mutatja, hogy napjaink világában rendkívül összetettek az érdekek.

Az ázsiai és csendes-óceáni térségben milyen konfliktusokra érdemes figyelnünk 2024-ben?

Az összes konfliktus közül kiemelkedik a Dél-Kínai tenger és Tajvan problémája. Rövid távon nem valószínű, hogy Tajvan körül háborús konfliktus robbanjon ki, ám tény, hogy ez a terület minősül a legforróbb pontnak.

A Dél-Kínai tenger nagy részét Kína magának követeli, ezáltal 6 dél-kelet ázsiai országgal áll vitában. Ne felejtsük el, hogy ez a térség a világkereskedelemben kiemelkedő fontossággal bír.

Rengeteg fontos hajózási és szállítmányozási útvonal halad itt keresztül, ezért ennek a régiónak az ellenőrzése kulcsfontosságú, elsősorban Kína számára.

Ha az amerikai haderő elvágná Kínát ezektől a szállítmányozási útvonalaktól,  elakadnának például a Közel-Keletről érkező kőolaj szállítmányok, az Afrikából érkező nyersanyagok.

Ezek pedig a kínai gazdaság szempontjából létfontosságúnak számítanak.